> =======================================================
> Felado : Nagy Peter, Duesseldorf
> E-mail :
> Temakor: Niger es Nigeria: a Sahel-zona Coca-Colaval (III.)
( 205 sor )
> Idopont: Mon Apr 18 20:33:03 EDT 1994 OTTHONKA #151
> - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
Vegre feleledt az OTTHONKA. Juhuuuuu!!!
Nigeriarol irok eppen. Talan ez az orszag hatott ram a
legjobban, ezert meg
a szokasosnal is reszletesebb leszek, tartok tole.
(Az elozo resz vege, Nigeriarol:
Egyaltalan, az egesz orszagot athatja az eszak-del, egyben
kereszteny-
muzulman ellentet. Eszakon el a mar emlitett, javareszt
muzulman vallasu
hausa (es fulani), delen es nyugaton az anglikan es
muzulman yoruba nep,
keleten pedig a jo katolikusok, az igbo-k (ejtsd: 'ibo').
Legalabb harom
nagy nep, harom kulonbozo kulturaval, kulonbozo
tortenelemmel. Az angol
gyarmatositas es annak befejezte elott elkepzelhetetlen
volt, hogy ez a
harom nep egy nemzetet alkosson.)
---
Nem is alkot. Tortennek ugyan kiserletek a nemzeti erzes
felkeltesere, de
ezek majdnem teljesen hatastalanok maradnak. Valahogy ugy
kell ezt
elkepzelni, mintha a SZU a masodik vilaghaboru utan egy
orszagot csinalt
volna Csehszlovakiabol, Mo.-bol es Romaniabol. Milyen
esellyel nyugszanak
meg a kedelyek vajon szaz even belul? Eppezert olyan
hogy "nigeriai", nincs
is, legfeljebb nagyon nagy tavolsagrol vizsgalva. Mindenki
vagy igbo, vagy
yoruba, vagy hausa, vagy a szamos kisebb nemzet(iseg)
tagja, de nem
"nigeriai". A heves etnikai ellentetek gyakran vallasi
kontosben
jelentkeznek oly modon, hogy latszolag a keresztenyek
csapnak ossze a
muzulmanokkal. Roviddel megerkezesem elott tortent egy
ilyen incidens
Kano-ban, az orszag eszaki, javareszt tehat muzulmanok
altal lakott
reszeben. A keresztenyek - igy kezdodott allitolag -
transzparensekkel
vonultak az utcara, amiken valami modon vallasi
intoleranciajuk jutott
kifejezesre, magyaran a francba kuldtek a muzulmanokat.
Meg aznap kitort a
botrany, utcai verekedesek kezdodtek, keselesek,
utlegelesek, majd a
szokasos randalirozas, kocsiborogatas, gyujtogatas.
Ezuttal azonban meg
inkabb elmergesedett a helyzet, annyira, hogy utcai
barrikadokat emeltek a
muzulmanok, es szemtanuk szerint kocsikat allitottak meg,
kiszallitottak a
bennuloket, es a keresztenyeknek pedig nyissz - machete-vel
levagtak a
fejet. Ilyen egyszeruen megy. Azzal azonban nem
szamoltak, hogy a varos
katonai parancsnoka szinten egy kereszteny szivar. Az
persze masnap
megnyitotta a fegyverraktarakat a tobbi - civil! -
kereszteny elott, igy
hat hamarosan megindult a gepfegyveres meszarlas szerte a
varosban. Ekkent
ment a moka nehany napig, az eredmeny 6-800 halott az
utcakon. Es most jon
az afrikai kulonlegesseg: a halottakat elfoldelik, es egy
het mulva senki
sem emlekszik arra hogy mi tortent, ugyanugy elnek egyutt,
mint annak
elotte. Egeszen a kovetkezo botranyig. Az esemenyek
ilyeten alakulasa az
europai kulturkor szamara folotteb kozombos, tehat az ilyen
hirek nem is
jutnak el hozzank, hacsak eppen bele nem esik nehany feher
is a szorasba,
mert az persze rogton egeszen mas. Ennyit a rasszizmusrol
napjainkban.
Nigeriaban elkepeszto jomod uralkodik a tobbi afrikai
orszaghoz kepest - a
del-afrikai orszagokat ne szamitsuk most ide. A jomod oka:
az olaj. Itt
termelik ki Algeria utan a legtobb koolajat a kontinens
orszagai kozul, es
ez hallatlan mennyisegu penzt juttat az orszagnak. Mint
minden,
termeszetesen ez is relativ. Ha elutaznatok Nigeriaba es
csak oda, biztos
elborzadnatok a szegenysegtol es a nelkulozestol, a kosztol
es az
igenytelensegtol, de csak azert, mert nem volna
osszehasonlitasi alapotok.
Nigeria a mennyorszag. A beomlo penz azonban nehezen
elgondolhato karokat
is okozott. Az orszagban kitort a teljes kaosz, es ez az
allapot allandova
valt. A legszembetunobb a felfoghatatlan merteku
kornyezetszennyezes:
roppant sok auto, teherauto es motorbicikli van
forgalomban, elsosorban
japan markak, tulnyomo tobbseguk eleg cudar allapotban. A
motorok
beallitasaval az egvilagon senki sem torodik, minden jarmu
okadja magabol a
fustot. Mindegy is, az uzemanyag annyira olcso, hogy ez
meg ott sem gond.
Kb. 2-3 US$-bol tele lehet tankolni a kocsit, a tobbi pedig
nem szamit.
Nagy suruseggel vannak benzinkutak, ismert nyugati cegek
kutjai is, mint pl.
Shell, Aral, stb.. A tankolas modja hihetetlen. Megall a
tankolni vagyo a
kut mellett, valaki erre odabattyog, es betuszkolja a
pisztolyt a nyukba.
Odon, korszerutlen alkalmatossagok ezek, semmi automatikus
kikapcsolas vagy
effele. A vezeto kiszall, es beszelgetni kezd a
benzinkutassal, kozben
arrebsetalnak. Amikor a tank megtelik, a benzin harsogo
sugarban spriccel
kifele, ami izgalomra azert okot nem ad, szep komotosan
odasetal a kutas, de
mire kipiszkalja a pisztolyt, mar jo 10-15 l-es
benzintocsaban tocsognak a
kornyeken olalkodo mezitlabas, rongyos kissracok.
A levego a varosokban mar-mar elviselhetetlenul rossz.
Budapesten ehhez
kepest minden a legteljesebb rendben van. Szemet
mindenutt, ez egyebkent a
falvakra is jellemzo. Tul a civilizacios szemeten elonti
oket a cukornad
ragasakor kikopott-kiszivott rost is, amiben a szo szoros
ertelmeben ugy
lehet bokaig gazolni helyenkent, mint nalunk osszel az
avarban, es soha nem
tudtam megerteni, hogy hogyan lehet mindenki ennyire
igenytelen, hogy - az
en fogalmaim szerint - diszno modjara uldogelnek egy eleten
keresztul a
sajat szemetukben, a valyogvisko kidol-bedol, megis egy
fuszalat nem
tennenek keresztbe - de radiomagno bombol a labuk mellett.
Nincs itt semmi
folklor kerem, sajnos a falusi nepek is dekadensse valtak,
mert ez a legjobb
szo Nigeriara: a dekadencia, az igazi, hamisitatlan
nyugati dekadencia,
hiszen nem attol fugg a szo jelentese, hogy meddig jutottak
a gazdagsagban,
hanem hogy a javak mennyire tettek tonkre okat magukat, a
kulturajukat.
Riaszto mereteket olt a bunozes is. Beszeltem ott egy
angollal, aki
elmeselte, hogy Lagosban egyszer keresztbe fektetett
holttesteken hajtott
keresztul a kocsijaval az autopalyan. A helyi maffia
aldozatairol lehetett
szo, az a szokas ugyanis, hogy a meggyilkoltakat az
azonosithatosag
elkerulese vegett osszekotozott vegtagokkal
keresztbefektetik az autopalyak
legforgalmasabb reszein, ahol mindenki kozvetlenul a masik
utan halad, es
csak akkor veszed eszre hogy mi volt ez a bukkano, amikor
mar a te kereked
is mintat rajzolt az aldozatba. Megallni celtalan.
Jellemzo tortenet:
ugyanennek az angolnak egy baratja egy ejszaka kisse
reszegen hajtott at
Lagosban egy hidon, es elutott egy helybeli gyalogost, aki
az utestol
lerepult a hidrol, be egyenest a sotet vizbe. Az angol
remulten
tovabbhajtott, majd a hidrol leerve rendorokre bukkant,
akiknek azonnal be
is szamolt az esetrol. Az egyik visszasetalt vele a hid
kozepere, es
levilagitott zseblampajaval a fekete orvenyekre. Nem
latott semmit, csak
vizet. Az angolhoz fordulva igy szolt: "No body - no
case. Drive!"
(Csak az orszag eszaki reszeben jartam, ezert csak arra
vonatkoznak
szubjektiv megfigyeleseim: ezt, kerlek benneteket, vegyetek
figyelembe, ha
egyszer Nigeriaba tevednetek, es minden mas volna, mint
ahogy en elmeselem.)
Kellemes hely ez valamilyen modon minden elmeselt
szornyuseg ellenere is.
Nincs peldaul turizmus, ezert a helybeliek viszonya az
utazohoz sokkal
egeszsegesebb, mint mas kornyekbeli orszagokban. A
turizmus alacsony
voltanak az a magyarazata, hogy a sok olaj miatt a Naira (a
helyi penznem)
annyira magasan allt, hogy az orszag hosszu eveken
keresztul lenyegeben
megfizethetetlen volt a magunkfajta szamara. Most itt
abbol indulok ki,
hogy egyikunk sem ad ki szivesen mondjuk 20$-t egy tal
rizsert, amit egy
rozoga padon fogyaszthat el szabad eg alatt. Tavalyelott
meglodult az
inflacio, es ez egy kicsit helyreallitotta az aranyokat,
sot ezen hamar
tulszaladva most eppen meglehetosen olcso lett az orszag.
Azonban mas okok
miatt sincs turizmus: a mar emlitett kornyezeteszennyezes,
aranytalanul
magas nepsuruseg, es a turistaszemmel semmi exotikusat nem
kinalo taj
valoban nem hivogato. Az egymast valtogato kormanyok abban
legalabbis
egyetertenek, hogy az europaiakbol, es egyaltalan a
feherekbol koszonik, de
nem kernek. Eppezert kulon attrakcionak szamit beszerezni
a nigeriai
vizumot is. Ennek feltetelei a kovetkezok: egy tovabb- ill.
visszautazast igazolo repulojegy, a tartozkodas minden
napjara 60$-nyi
fizetoeszkoz igazolasa, es esetenkent egy nigeriai
allampolgar ajanlolevele.
A bonni nigeriai kovetsegen hatszor voltam, es mar teljesen
el voltam
keseredve, hogy nem fogok vizumot kapni. Hiaba
magyaraztam, hogy
ertelmetlen tolem repulojegyet kovetelni, ha en egyszer
kerekparon akarok
utazni be is, ki is. Orakig hagytak ucsorogni, en pedig az
ordog tudja
miert tucatjaval szinten ott-tartozkodo nigeriaiak hangos
vitatkozasat
hallgattam ezalatt, mig egyszer csak, kinosan sokara
leesett a tantusz, hogy
ezek nem valami ottani nyelvet beszelnek, hanem *angolul*
tarsalognak, na
igen, ez egy sokk volt. Az egyik ilyen varakozo-szeansz
alkalmaval a
vizumkerelmeket begyujto kovetsegi alkalmazott kozolte
velem, hogy nagyon
ehes, es igazan hozhatnek neki nehany szendvicset a
varosbol (10 km onnan),
ha esetleg vizumra vagynek. Fogcsikorgatva hoztam neki
szendvicset, es
varhattam tovabb, majd masnap megint, stb.. Eleg pocsek
erzes volt.
Egyszer csak megerkezett egy nemet srac, aki szinten
biciklivel akart
atkelni a kontinensen, es szinten vizumot akart Nigeriaba.
Vizumkerelmet
helybol egy Weizsaeckertol (Nemetorszag szovetsegi elnoke)
szemelyesen
kiallitott ajanlolevellel tamogatta meg, amire egy kicsit
elzoldultem.
("Irtam neki egy szep levelet, hogy a nepek baratsaga meg
miegyeb, erre
kaptam ezt az ajanlolevelet...", hat ilyen nincs is.)
Azonban hajts, nekem
ugyan nem a Bundespraesidenttol van ajanlolevelem, hanem az
annakelotte a
TIPP-en eleresztett eziranyu keresem eredmenyekepp Kiss
Laszlotol
Uppsalabol, az ottani egyetemrol, tovabba Molnar
Arpadtol, "CBRC Department
of Dermatology, Massachusetts General Hospital, Harvard
Medical School,
Boston", azannyat! ez igen jol hangzik, orok halam mindket
uriembernek,
akik rendkivul elozekenyen hozsannaztak rolam az emlitett
ajanlolevelekben
anelkul, hogy egyszer is lattuk volna egymast - holgyeim es
uraim, mire jo a
TIPP?, na szoval elso lepesben hasbalottem a vizumos urget
az uppsalai
levellel, ami egeszen pontosan annyi ertek volt, mint a
masik srac kekveru
papirja: a kerelmet legalabbis elfogadtak, mar csak nehany
ora kerdese volt,
es a nagykovet szemelyesen fogadott bennunket annak
eldontese vegett:
beutazhatunk-e, avagy sem. A nagykovet elmebeteg.
Szerintem. Remelem. De
lehet, hogy csak katona. Mindenesetre tobb mint egy percen
keresztul
kinlodott a sajat irodaja kulcsaval, amit nem birt kihuzni
a zarbol, nem
joven ra a szabalyra, hogy a biztonsagi zarbol a kulcs csak
fuggoleges
allapotban tavolithato el. Faggatott bennunket, mutassuk
meg neki a
terkepen is, hogy merre akarunk menni, stb.. Amikor
megtudta, hogy
egymastol fuggetlenul mindketten Kozep-Afrika fele akarjuk
venni az utunkat,
ova intett ettol bennunket, mondvan, hogy ott ugye Mobutu
Sese Seko a
gore, es a nep igen elegedetlen, villongasok vannak.
Namarmost. Az
emlitett uriember nem Kozep-Afrika foembere, hanem Zaire-e,
es nem tegnap
ota, hanem mar valamikor a hatvanas evek ota. Ekkorat
tevedni kb. olyan,
mint ha valaki Brezsnyevrol, mint Albania vezetojerol
beszelt volna
Kozep-Europaban, azzal sulyosbitva, hogy ezt egy nagykovet
mondta. A
vizumot mindenesetre megkaptuk mindketten.
Vegul csak ott alltam a hataron, ahol csupa igazan kedves
ember fogadott, es
minden burokratikus nyavalygas nelkul beengedtek az
orszagba. Mivel ez
vasarnapra esett, es nekem nemi helyi penzre volt
szuksegem, kifaggattam az
egyik vamost is, hogy mit tegyek. O keszsegesen
elmagyarazta, hogy hol
talalom meg a legkozelebbi bankot a kozelben, amely
viszont, vasarnap leven
ugyebar zarva lesz, tehat menjek csat ket hazzal odebb, es
valtsak ott
feketen.
A hatar kozeleben levo kisvarosban osszefutotak az emberek,
ahogy
bekerekeztem a foutcaba. Koremsereglettek vagy hetvenen,
es a reakciojukbol
lattam, hogy ritka madar lehet itt a magamfajta.
Erdeklodesuk artatlan es
erdek nelkul valo volt; csak csodalkozva neztek, udvozoltek
es kerdezgettek,
hogy honnan jovok. "From Hungary..." probalkoztam, de
valahogy nem csillant
feny a szemukben. Meg mielott a szokasos "ehseg"-
felreertes jott volna,
javitottam: "from Europe." Morajlas: "From Europe... on
this bike! Allah!
Allah!" ("Hagyjuk ezt..." - gondoltam, "nevezzetek ma csak
egyszeruen
Peternek.", de megmaradtam a gondolatnal, az afrikaiak
humorerzeke valahogy
mas torol fakad, mint a mienk.) Legorditettem nehany Coca-
Cola-t, amibol
Nigeriban vegtelen mennyisegek allnak mindenutt
rendelkezesre.
Kulon kis ritusa alakult ki idovel az etkezesek alatti Cola-
ivasnak.
Eloszor is kikeresek magamnak egy ut mellett fozocskezo
asszonyt, akinek
valami fogamra valoja van valamelyik bogracsaban, s ez,
tekintettel orokos
farkasehsegemre, szinte sosem nehez. Kozben oda is
sereglik vagy ket tucat
gyerek, koszosak, szakadtak, nem nevetosek. Az ilyen
gyerekek csak allnak
az ember korul egy szuk korben, es neznek. Nem akarnak
semmit, csak nezni,
nezni. Ehhez hozza kell szokni. Eszel, eszel egy
plehtanyerbol, es amikor
felnezel, egy serege fekete szempar nez rad kis, fekete
arcokbol. Altalaban
megkerdi valaki: "Mister...! Do you want a Coke?" Igenlo
valaszra pedig
eloall egy fiatal kissrac, "he brings you a Coke, give
money!". Nyugodtan
atnyujthatok egy barmilyen cimletu bankjegyet, top-top-top,
a kissrac
elviharzik, majd visszater egy uveg felbontatlan Cola-val.
Odaall elem, es
nyujtja az uveget, de nem elvenni, hanem csak probara, hogy
jo-e a
homerseklete. Ha melegnek talaltatik, akkor megprobalnak
szerezni egy
hidegebbet, ha nincs, sajnalkoznak. A visszajarot mindig
hianytalanul
megkapom. Az uveg kinyitasaval altalaban gondok tamadnak,
valahogy sulyos
mizeriak vannak Nigeriaban a sornyito korul.
(folyt. kov.)
|