1. |
polgar (mind) |
9 sor |
(cikkei) |
2. |
Notre-Dame (mind) |
21 sor |
(cikkei) |
3. |
Re[4]: Les ne'vma'saux (mind) |
12 sor |
(cikkei) |
4. |
Re: So, so: oiseau (mind) |
65 sor |
(cikkei) |
5. |
Re: polgar (mind) |
27 sor |
(cikkei) |
6. |
Re: Mister Myself (mind) |
13 sor |
(cikkei) |
7. |
Re[2]: tavolitoeset-rag? (mind) |
74 sor |
(cikkei) |
|
+ - | polgar (mind) |
VÁLASZ |
Feladó: (cikkei)
|
>Honnan jon a polgar szo (es mi az eredeti jelentese)?
Egyik legregibb nemet jovevenyszavunk, mar a kozepkorbol adatolhato. A
nemet _burger/purger_ szobol ered, amelynek gyokere a _burg_ = "va'r"
szo. Jelentese egyszeruen "varlako, varoslako". Egyebkent ez az
eredete a francia _bourgeois_ (burzsoa') es az olasz _borghese_ szonak
is.
Ferenc
|
+ - | Notre-Dame (mind) |
VÁLASZ |
Feladó: (cikkei)
|
FERENC
> Nem jol tudod. Helyesen Notre-Dame, sans ekezet. Forras: Eckhardt
> Sandor: Francia-magyar keziszotar, Helyesirasi keziszotar.
Meglep. Mindig úgy tudtam, hogy Nôtre Dame, avec ékezet, sans la
queteuyelle. Utánanézek még itt-ott.
HUNTER
> Jott ez a spam, de nem is ez az erdekes. Mar korabban is
> megfigyeltem, hogy angol nyelvteruleten sajat magukat is urazzak.
> Vajon miert?
Mert tahók. Úriember ilyet nem tesz. Már tízéves koromban megtanultam
angolórán, hogy "My name is Mrs. Jones", "My name is Miss Jones", de
csak "My name is Jones", ha férfi vagyok. Hölgyeknél kell a titulus,
mert máskülönben úgyis vissza kellene kérdezni, hogy Miss vagy Mrs.
La'ng Attila D., iro > <http://lad.rentahost.net>
LASSZO = Kotellel vivott csorte.
|
+ - | Re[4]: Les ne'vma'saux (mind) |
VÁLASZ |
Feladó: (cikkei)
|
Kedves Sándor!
hix.nyelv #123, :
> Ez viszont vagy "Tu as absolument raison" vagy pedig "Tu as raison,
> absolument" esetleg "Absolument, tu as raison".
Nem venném a lelkemre, ha az a kép alakult volna ki rólam, hogy tudok
franciául :-). Nem tudok franciául, csak a történeti nyelvtanát
ismerem annyira, amennyire a latintól legjobban eltávolodott román
nyelvet ismerni "illik". Én a magam részéről csak felvettem a
"kesztyűt", amit LAD dobott nekem a francia betéteivel, és
"játékiból" pidzsin-franciára pidzsin-franciául válaszoltam. Szóval
ezt nem a migrén okozta...
|
+ - | Re: So, so: oiseau (mind) |
VÁLASZ |
Feladó: (cikkei)
|
Kedves Attila!
hix.nyelv #123, Láng Attila D.:
> Ó. Ami azt illeti, a távolítóeset-ragnál én is csak néztem bambán...
Ért már -- alkamasint jogos -- kritika amiatt, mert teletűzdelem a hozzászólása
imat idegen (szak)szavakkal. Úgy látszik, az
sem mindig járható út, ha magyarítok...
> Anyanyelved vagy sem, jobban ismered nálam a magyart.
Ahogy a közkeletű "ouitz" is mondja: "Van, aki magyarázni tudja; van, aki csiná
lni." Így lehet, hogy külön dolog "ismerni",
ill. "tudni" a magyart...
> > A jelzői és az önálló formák különböznek még a francián kívül a
> > spanyolban is (ami az újlatin nyelveket illeti).
> De nem újlatin sajátosság, avagy a francia hódítás idején
> eltanulhatták az angolok is, mert ott is így van:
Éppen azt akartam ezzel mondani, hogy nem újlatin sajátosság, hiszen emlékeim s
zerint csak két román nyelvben van így
(ugyan a rétorománnak nem néztem utána). Így lehet, hogy éppen a franciák tanul
ták el az angol hódítóktól (vö. Szent
Johanna) :-).
A kivételességet egyébként az is mutatja, hogy a két nyelvben sem azonos eredet
űek az önálló névmások: a franciában (a
latin örökséghez képest) új képzések [kiv. T/1 és T/2] egyes számban a fr. "-en
" < l. "-an(us)" képzővel; a spanyolban
pedig az eredetileg közös alakok redukálódtak jelzői használatban [már a nemet
sem fejezik ki], és ezért váltak el az
önálló alakoktól: pl. "{önálló és eredeti jelzői} mío (sg.m.) / mía (sg.f.) / m
íos (pl.m.) / mías (pl.f.) > {jelzői} mi
(sg.mf.) / mis (pl.mf.)"
> Igen, megfigyeltem ezt II. Rákóczi Ferencnél, aki még nostre, vostre,
> estre alakokat írt (többek között), de ha jól emlékszem, hébe-hóba ő
> is elhagyta már az s betűt, tehát akkoriban lehetett ez változóban.
Szerintem, ekkor már nem ejthették, a "noStre" csak latinizáló etimologikus írá
smód lehetett. (A helyesírási "reformok"
aztán szó belsejében a "consonne muette"-eket idővel megritkították.) Mindenese
tre a hasonló sorsú "hôtel" (< ófr.
"hostel") két változatban került át az angolba: a "hostel" először a XIV. sz-bó
l adatolt, a "hotel" pedig 1765-ből.
Ugyanígy "pasty" 'pástétom' a XIII. sz-ból, a "pâté" 'ua.' pedig 1706-ból. Sőt
ilyet is találtam: 1633. "crape" 'krepp' (<
fr. "cre^pe" < ófr. "crespe" < l. "crispus"). Ezek szerint a valószínű időponto
t a XV-XVI. sz-ra teszem. (Forrás: Marriam-
Webster @ <http://www.m-w.com>)
> például /birdo/ > /uazo/ -- ezt nyilván a kezdő mássalhangzó
> lehullásával kezdődött (ez máskor is megtörtént, lásd /homo/ > /om/),
> majd az alveoláris /rd/ mássalhangzó-torlódás egyetlen alveoláris /z/
> hanggá olvadt össze.
:-))) Egyébként a fr. "oiseau" /wazo/ szó 'hagyományosabb' etimológiája sem sok
kal kevésbé meglepő. A kiindulás a latin
"avis", amelyben a "av" az /au/ kettőshangzónak megfelelően /o:/-vá fejlődött,
és ez a követő "i"-vel új /oi/ diftongust
alkotott. Ez az /ois/ szóalak, aztán megkapta az "-el" (< l. "-ellus") kicsinyí
tóképzőt. Most az */oizel/-nél tartunk,
melyből aztán a későbbi jellegzetes /oi/ > */oai/ > */wai/ > /wa/ és szóvégi /e
l/ > */eu/ > */ou/ > /o:/ > /o/ változások
képezték a mai /wazo/ ejtést. Ezt "továbbfűzte" még valamelyik francia alapú pi
dzsin (most nem jut eszembe melyik): itt a
'madár' /zozo/. Ugyanis a többes számú "les oiseaux" /lez"wazo/-t egyes számúna
k tekintették és a "le" névelőt vonták el
belőle: /zwazo/, majd a bonyolult szókezdetet egyszerűsítették. Szóval a valaha
i "avis"-ból lett a /zozo/.
|
+ - | Re: polgar (mind) |
VÁLASZ |
Feladó: (cikkei)
|
Kedves From:!
hix.nyelv #123, :
> Honnan jon a polgar szo (es mi az eredeti jelentese)?
A magyar "polgár" közvetlenül az alsófrank "purgär" szóból származik,
melynek köznémet hangalakja "Bürger" (vö. Gárdonyi pattantyúsának
esetét a "bor"-ral és a "(puska)por"-ral). Ennek alapja pedig a
"Burg" 'vár; szabad város' szó. Már a németben 'polgár' volt a
jelentése, azaz 'polgárjoggal (vi. önkormányzati választási és
választhatósági joggal) rendelkező városlakó'. A kapitalizmus
kialakulásával -- azaz a választójog általánosabbá válásával --
szélesedett ki a szónak (mintkét nyelvben) a jelentése egyrészt egy
társadalmi-szociális osztályra, másrészt az 'állampolgár'-ra.
A franciák két formában is tükörfordították a szót. Egyrészt a
németből átvett "bourg" 'mezőváros'-ot továbbképezve "bourgeois"-
ként, mésrészt a "cité" 'szabad város'-ból alkotott "citoyen"-ként.
Ez utóbbiból ered az angol "citizen". A két francia szó jelentése
szétvált, de a n. "Bürger" és m. "polgár" tartalmazza mindkettőt.
Az eszme egyébként a latinból jön: Róma szabad polgárait "civis"-nek
nevezték (< "cieo" 'mozog, felkel (átv. is) stb.' minthogy megvolt ez
a joguk). A Birodalom kiterjedésével azokat a településeket, melyek
Rómához hasonló jogokkal rendelkeztek, "civitas"-nak 'tkp. polgárság'
nevezték. Ez utóbbi 'város' értelemben tovább él az újlatin
nyelvekben: fr. "cité", o. "citta`", sp. "ciudad", ill. a francián
keresztül az angolban: "city". A "civis" szó a magyarországi
latinságban is szokásos volt "polgár" értelemben, és elsősorban
Debrecenben a magyar nyelvahsználatnak is része lett.
|
+ - | Re: Mister Myself (mind) |
VÁLASZ |
Feladó: (cikkei)
|
Kedves Hunter!
hix.nyelv #123, :
> Mar korabban is megfigyeltem, hogy angol nyelvteruleten sajat magukat
> is urazzak. Vajon miert?
Az "önmiszterezés" nem öntömjénezést, hanem egyszerűen csak a családi
állapot ill. a nem jelzése. Az alapszituáció az "I am Miss/Mrs
Elisabeth Brown"-féle, ill. az (írásos) "I am Mr/Mrs Brown"-szerű
megkülönböztetés volt, és azután ez a szerkesztésmód az egyértelmű
helyzeteker is átterjed. Tipikusan elkél a Mr/Ms a nicknevek előtt,
pl. "I am Mr. Viper/Alternative/Friendly/Movie Dude"; ill. külföldiek
esetén, ha a (kereszt)név az angolok számára nem utal a nemre, pl. "I
am Mr. Koh Yeo Chye / Andrea Cavallaro".
|
+ - | Re[2]: tavolitoeset-rag? (mind) |
VÁLASZ |
Feladó: (cikkei)
|
Kedves Attila!
hix.nyelv #123, :
> > Az "-n" képző
> Jól sejtem, hogy ez egyúttal az -on, -en, -ön helyhatározó
> ragunkkal is azonos?
Igen. Ez egy eredeti uráli lokatívuszrag. Hasonló játszódott le a
finnben, pl. helyhatározói értelemben: "ulko|na" 'kin|n' (ez ma már
improduktív) ill. mód-/állapothatározóként az esszívusz esetrag
formájában "vanha|na" 'örege|n', "opettaja|na" 'tanító|ként'. De mint
az "-l"-ről látható volt, ez is helyhatározóragból lett módhatározói.
> > "-l"-re végződő határozóképzőnk (pl. "jó_l_,
> Netán a "halványul" és "barnul"-féle igék képzője is?
Ez csak homonímia: az ősi "-l" igeképzőnk nem függ össze az "-l"
főnévképzővel (pl. "lep" > "lepel"), ill. "-l" névszóraggal. És bár
úgy tűnhet, az "-ul/ül" esetén van jelentéskapcsolat, az csak
látszólagos. Ugynanis az "-ul/ül" igeképző eredetileg visszaható
értelmű, és a műveltető "-ít" párja, vö. "tanít : tanul", "fordít :
fordul", "mozdít : mozdul". Melléknevekhez járulva ez a visszaható
jelentés tűnik úgy, mintha eredményhatározói eredete lenne. De az
ilyen "-ul/ül" továbbra is lecserélhető más visszaható képzőre, pl.
"-odik/edik", "-ítódik"; vö. "halványul : halványodik", "pirul :
pirítódik".
> Netán magának a "vég" szavunknak a végén is ezt a véghatározó ragot
> sejthetnők? Elején meg a -vá, -vé ragot ("hová" stb.)? (Ráadásul
> jelentésben még a "vág" ige is mintha idevágna, hisz ott lesz VÉGe,
> ahol az ember elVÁGja. Délibábos nyelvészet?)
A "vég" (fn) és "vág" (ige) szavaink ugorkori gyökszavak (azaz
képzetlenek). Sok (finn)ugor "-g" végű szavunk van: a (ma)
egyszótagosak képzetlenek pl. "jég, zug, szeg (fn), dug, fog, hág", a
kétszótagosak viszont a "-g" névszó-, ill. igeképzőt viselik pl.
"világ, felleg, kéreg, farag, forog, rezeg". De ez a két képző nem
függ össze egymással ill. a "-g" terminatívusszraggal. Meg kell
jegyezni, hogy ez a "-g" csak mai hangalak, eredetileg az /N/, /Nk/,
/Nx/ hangkapcsolatok valamelyike áll mögötte (Az /N/ ejtése olyan
mint a német/angol "sing" 'énekel' szó "ng"-je, az /x/ pedig a
németes "ch".)
A "-vá/vé" rag "v"-je viszont fiatal képződmény, eredetileg ez a rag
csak "-á/é" hangalakú volt, amelyet magánhangzóra végződő szóhoz
hiátustöltő hang kapcsolt. De pl. a Halotti Beszédben nincs
hiátustöltő: "hazoa" 'házzá'; a XV. sz-ban itt volt még /j/ is
"innepeie" 'ünnepévé'. Ebben az esetben a /v/ vált általánossá, és
idővel a rag részének tekintették. (A "fája", "esküje" esetekben
pedig a /j/ hiátustöltő vált a rag részévé.)
> Továbbmenve, hadd firtassam az "ige" és az "izé" eredetét.
> Kapcsolódnak-e a fentiekhez (igen, így/en)? Hangtanilag lehet-e váltás
> akár áttételekkel is a "g" meg a "z" hang között?
Az "ige" honfoglalás előtti altaji jövevényszó, vö. mongol "üge"
'szó, beszéd'. Eredeti jelentése a magyarban 'varázsige' lehetett,
melyre az "igéz" képzése utal.
Az "izé" eredete nem teljesen tisztázott. A legvalószínűbben a
finnugor *"iz" szótőből és egy "-é" toldalékból (hátravetett "e"
mutatónévmás, vagy E/3 birtokos személyrag?) származik. Az *"iz"
(melyben az "i" veláris [mélyhangú] eredetileg volt mint mint a
"nyíl" szóban) összevethető a finn "asia", észt "asi", osztják "ot"
szavakkal, amelyek jelentése 'dolog, tárgy'. A tő eredeti alakja
*"at3" lehetett ("3" = tisztázatlan hangszínű magánhagzó.)
A /g/ és /z/ hangok közti váltás valószínűsége igen csekély, mivel
képzésükben igen távoliak; és a gyakorlatban sem találkoztam még vele
semelyik nyelven. A magyarból ismeretes a nem szóeleji /t/ > /z/
változás (éppen pl. az "izé"-nél). Ez két lépés: (1) a zöngétlen /t/-
ből zöngés /d/ lesz, (2) majd ebből az alveoláris zárhangból szintén
alveoláris /z/ réshang. Azonban a /g/ és /d/ közt ott van még a /J\/-
vel jelölt palatális "gy" is. Tehát ha megindulna egy a /g/ > /J\/ >
/d/ változás, akkor nagy valószínűséggel e közben kezdene hatni a
zárhangúsodás is, nem "várva ki" a /d/ állapotot. Így már a /J\/-ből
lenne a megfelelő /j/ hang. Ritkán, azért előfordulnak nagy ugrások,
pl. a mai "pedig" esetén, amely eredetileg *"kedig" volt, de egyrészt
ez csak egydimenziós változás (csak a képzési hely tolódott el, más
paraméter nem); másrészt ez kivételes, nem rendszeres változás, és
egy etimológiában ez az utolsó lehetőség, amit számba vehetünk.
|
|