Kedves listatagok!
Tegnapi írásomnak itt a második része. Jó bogarászást kívánok!
Az alfa-állapot
Elértük tehát a célként kitűzött állapotot. Hogyan viselkedjünk ekkor?
Kezdő agykontrollosként biztosan azt tapasztaljuk majd, hogy képek
áramlanak a fejünkben. Ez nem baj, sőt! Mondhatni, természetes.
Mégpedig azért, mert a jobb félteke képekben gondolkodik. Épp ez az
egyik ismertetőjel.
Ha hagyjuk, hogy a képek áramoljanak, akkor ez a képzeletünket
fejlesztheti. Esetleg próbálkozhatunk a képek irányításával is. Ekkor
viszont vissza tudunk nézni bármit a velünk történt eseményekből.
Elmélázhatunk azon, hogy hibáztunk-e, és ha igen, akkor mit.
De tanuláshoz is felhasználhatjuk. Megpróbálunk egyes könyvlapokra
visszaemlékezni, vagy az órai magyarázatot megpróbáljuk levetíteni.
A komolyabb munka, és a koncentrálás azonban akkor kezdődhet, ha a
képek áramlása lelassul. Az a legjobb, ha meg is szűnik. (Én ezt úgy
értem el, hogy lehunyt szempillámon keresztül próbáltam látni, hogy mi
van előttem. Persze tudtam, hogy mit látnék, így aztán kipécéztem egy
pontot, és azt figyeltem. Ez olyan, mintha a jobb félteke filmfelvevőjét
kapcsolnám be, ami pedig köztudomásúan üti a lejátszás műveletét,
tehát ezért szűnnek meg a képek.)
Ha most felidézünk egy képet, akkor minden figyelmünket képesek
leszünk rá irányítani. Ezáltal pedig jelentős energiákat fektethetünk a
megvalósításba. Még az is lehet, hogy magát az energiát is érezni
fogjuk.
Most értük el azt a szintet, ahol elménk segítségével bármit
megtehetünk. Meglátogathatunk idegen bolygókat, bepillantást
nyerhetünk más emberek életébe, beszélhetünk más dimenziók
lényeivel, láthatjuk a jövőt és múltat, láthatjuk az előző életeket,
kiléphetünk a testünkből, és természetesen eredményesen
használhatjuk az agykontrollos technikákat is.
A fontosabb agykontrollos technikák és saját ötleteim leírása:
Mielőtt az a vád érne, hogy esetleg pontatlanul írom le ezeket a
technikákat, előre szeretném elmondani: Én a magam gyakorlatát írom
le. Azt írom le, ahogyan én látom, és ahogyan szerintem működik
valami. Pontosabban szólva, nekem így működik.
A három ujj technika:
Azért ezzel kezdem, mert amikor elvégeztem az agykontrollt, akkor ezt
tartottam a legfontosabbnak.
Minden kontrollozás alkalmával használtam, és használom ma is. Mivel
a kontrollozáshoz kapcsolódik, feltételes reflex alakul ki. Ez egy
kapcsoló, amely agyunkat alfába kapcsolja, bárhol legyünk is, bármit
csináljunk is.
Tulajdonképpen bármilyen testhelyzethez, bármilyen kéztartáshoz
köthető a reflex kialakítása. A legegyszerűbb azonban az, ha a bal
kezünk három ujját illesztjük össze. (Nagy, mutató és gyűrűs ujjak.) Ha
balkezesek vagyunk, akkor ugyanezt a jobb kezünkön rögzítsük, hogy
ne zavarjon a munkában.
A laboratórium:
Amikor alfában vagyunk, akkor elképzelünk egy olyan kellemes helyet,
ahol szívesen bütykölgetnénk, olvasgatnánk, dolgoznánk. Ez lehet egy
excluzív dolgozószoba, de lehet egy barátságos zug, vagy éppen a
tengerparton egy faház, vagy bármi.
Ezt a helyet be kell rendeznünk munkaeszközökkel. Bármit betehetünk
ide, mert ugyebár Kabos Gyula szavaival élve: gondolatban semmi sem
drága.
Olyat is elhelyezhetünk a laborban, ami nem is létezik. Pl. hétmérföldes
csizma utazáshoz, varázssíp, stb. Csak az a lényeg, hogy mindaz,
amire nekünk szükségünk lehet, az ott legyen.
Egy rendes laborban azonban munkatársak is dolgoznak. Ezért kérjünk
fel két személyt arra, hogy legyen a segédünk. Ők lehetnek általunk
nagyra becsült és ismert személyek, de azt is megtehetjük, hogy
gondolatban feladunk egy hirdetést, amelyre azonnali jelentkezőket
várunk.
Ekkor valamilyen formában megjelennek. Lehet, hogy látni fogjuk,
lehet, hogy csak hallani, de az is lehet, hogy csak érezni fogjuk a
jelenlétüket. Kérdezzük meg a nevüket, hogy tudjuk miként lehet őket
megszólítani. Köszöntsük őket szeretettel, és kérjük meg arra őket,
hogy amikor mi a laborban dolgozunk, akkor minden alkalommal ott
legyenek, és segítsenek.
Amikor én tanultam az agykontrollt, egy férfi és egy nő tanácsadó
személye volt a javasolt. Én azonban úgy gondolom, hogy nem kell
ilyen feltételt szabni. Az legyen a segédünk, akivel szívesen együtt
dolgozunk. Ha egy férfi nem szereti, ha nők dirigálnak neki, nyilván
úgysem fog hallgatni a női segédére, és elküldi valamelyik melegebb
éghajlatra.
A tanácsadóink által a tudatalattink fog hozzánk szólni. Akinek nincs
szüksége képzelt közvetítőkre, ne is legyen munkatársa. Az ilyen
tipusú ember önmaga is mindent meg tud oldani, a tudatalattija nyitott
számára, tehát felesleges, hogy valakik még hátráltassák a munkában.
(Mert ugyebár, ha vannak segédeink, azokkal illik beszélgetni, jópofizni,
illedelmesen viselkedni.)
Amikor olyan speciális feladatot kell végrehajtanunk, amit nem nézünk
ki a tanácsadóinkból, akkor kérjünk meg vendégszereplésre valaki
mást, olyan személyt, aki szaktekintély az adott területen. Ez lehet név
nélkül is, foglalkozását megjelölve, pl. biológia professzor, vagy
agysebész, stb.
Elmetükre technika:
(Ezt én már pránanadis technikával kombinálva használom.)
Próbáljuk megérteni az agy működését ezen a téren.
Tudományosan bizonyított, hogy az agy rendelkezik egy célkövető
mechanizmussal. Ez a mechanizmus a lehető legmodernebb. Két
részből áll:
1. A cél állapotának rögzítésére alkalmas berendezésből, és
2. egy ismeretlen algoritmust, problémamegoldó technikát tartalmazó
agyi programból. (Szoftver)
A cél kijelölése egy (nekünk) képzeletbeli kép rögzítéséből áll. Az agy
számára azonban ez egy valós kép lesz, ha kellő mértékben átéljük.
(Örömöt, és egyéb érzéseket társítunk hozzá, és a lehető
legszínesebben, legrészletesebben képzeljük el. A hatékonyságot
nagymértékben növelhetjük azzal, ha valódi fényképet is tudunk
magunknak szerezni róla, és sűrűn nézegetjük.)
Ezután a problémamegoldó program - vagy nevezzük megvalósító
programnak – szépen beindul. Összeveti a célt azzal, amit a
karmánkból kifolyólag egyáltalán elérhetünk. Ha nincs komoly akadály,
akkor megkeresi a megvalósítás lehetőségeit, egyébként pedig
dolgavégezetlenül leáll.
Ezt a modern technikát használja az agykontroll a következő módon:
Először valamilyen sötét keretben elképzeljük a jelen állapotunkat (de
azért ne gyászkeret legyen). Aztán ezt balra félretolva, jelezzük az
agyunknak, és a célkövető mechanizmusnak, hogy innen induljon, és
gyorsan váltsa át múltbeli eseménnyé. (Ezt én ugyan felesleges
bonyolításnak érzem, de ártani biztosan nem árt.)
Ezek után világos keretben elképzeljük azt, amit el szeretnénk érni.
Nagyon bele kell élnünk magunkat, hogy minél jobban megjegyezze
agyunk az elérendő célt. Ha lehet, színekkel, szagokkal, érzelmekkel
társítsuk.
Természetesen célszerű ezt a technikát többször is elővenni egészen
addig, amíg be nem teljesül a vágyunk.
Vigyázzunk arra, hogy precízen fogalmazzunk, ne legyen félreérthető a
cél.
Itt ismét hangsúlyozom, hogy nem teljesülhet minden kívánságunk. Aki
kudarcot vall az elmetükre technikával, az ne az agykontrollt
hibáztassa, és ne is önmagát, hanem inkább próbálja meg kideríteni,
hogy mi az, amit nem teljesített a születés előtt vállalt feladataiból.
Addig ugyanis fentről minden próbálkozását meghiúsítják.
Valahogy úgy kell ezt elképzelni, hogy bizonyos előfeltételeknek
teljesülniük kell ahhoz, hogy jutalmat kérhessünk magunknak.
Külön érdekessége ennek a módszernek, hogy amikor célokat
képzelünk el, nagyon-nagyon nagy százalékban a jövőnkbe tekintünk
be.
Hogyan lehetséges ez?
Úgy, hogy a bal, a racionális féltekénk pihen. Csak a feltétlenül fontos
feladatokat látja el alapszinten. Mivel az ésszerűséget sem ellenőrzi
(szabadon engedte a habókos jobb féltekénket), ezért a jobb félteke
minden gátlás nélkül vehet elő képeket. Így aztán előveszi a jövőnkből
azt, amit mi még csak szeretnénk elérni. Pontosan megmutatja, mi
pedig azt hisszük, hogy a mi ügyességünkből kifolyólag érjük majd el.
Szintén ezzel magyarázható az is, ha nem tudjuk elképzelni pontosan
a célt. Ugyanis ez a cél nekünk nem lesz valóság sohasem. Ezért nem
talál hozzá képet a jövőnkben.
Azt most ne firtassuk, hogy ez a jövőbeli kép a mi agyunkba be van-e
plántálva, vagy esetleg az Akasha krónikából hívtuk le. (Akasha
krónika: az a hely, ahol az emberiség teljes története és jövője le van
írva, név szerint személyekre lebontva.
Indiában van egy könyvtár (ez egy kivonatot őriz az Akasha
krónikából), amit bárki meglátogathat. Amikor bemegy valaki, a
személyzet előveszi az aznapi vendéglistát, amit már esetleg több ezer
évvel ezelőtt valakik összeállítottak. És a látogató legnagyobb
meglepetésére ezen a lapon az ő neve éppen aznap szerepel!)
Pozitív állítások:
Nézzük, mi van a háttérben. Agyunk tudatalatti része tartalmaz egy
nagyon egyszerű működésű parancsvégrehajtó egységet, amit
számítógépes hasonlattal élve biológiai mikroprocesszornak
nevezhetnénk.
Pontos, az informatikusokat is kielégítő elméletet is le tudnék itt írni, de
most érjük be csak annyival, hogy ez a biológiai mikroprocesszor képes
értelmezni a gondolatainkat, és az azokban szereplő utasításokat
ellenkezés nélkül végrehajtja. Neki nem feladata bírálni, minősíteni,
neki csak végrehajtani szabad.
A könnyebb érthetőség kedvéért azt is elképzelhetjük, hogy az
utasításokat listába rendezi, és folyamatosan egymás után végrehajtja.
Mindent úgy állít be előttünk, ahogyan mi azt magunknak elgondoltuk
valaha.
A pozitív állítások felkerülnek a programlistába, és arra várnak, hogy
végrehajtódhassanak. Csakhogy a teljesíthető utasításoknak szigorú
feltételeknek kell megfelelniük:
Sajnos a HIX már nem volt hajlandó további sorokat elfogadni.
Legközelebb innen folytatom.
Baráti üdvözlettel:
István (Borsodból)
|
