Bocs, hölgyek-urak, énnálam most eléggé sűrűsödött a nemzetközi
helyzet, éppen hogy ráérek megválaszolni a leveleim ama hányadát, mely
túlnyomónak se mondható. Ez azonban nem jelenti azt, hogy csicsijja,
Nyelv lista, aludj szépen!

GÁBOR

> Föleg budapestiektöl hallom gyakran, hogy csak az "add oda" irányú
> változatot használjak, akkor is, amikor én azt mondanám, hogy "add
> _ide_ nekem".

  Ez a nyelv gondolkodásmódjának szerves része. Nem is csak a magyaré.
Tudom ez ügyben ajánlani Szepesy Gyula Nyelvi babonák című könyvét,
megtalálható a MEK-ben; a 15. fejezet ezzel a kérdéssel foglalkozik és
a pestiesség babonájára is kitér.

> A másik ilyen engem zavaró kijelentés a _feloltani_ a villanyt. Ez
> most nyelvi tendencia?

  Elég régi tendencia, mert már gyerekkoromban is találkoztam vele.
Nekem se szimpatikus, de a nyelv hajlamos ilyen ravaszságokra,
ugyanazzal a szóval jelölni egy cselekvést és annak az ellentétét,
csak igekötőt cserélve.

> Én szeretem, hogy a magyar nyelv "sok irányú:-)", az igekötök
> szerintem igen pontossá tudják tenni az ige jelentését, pl.: leemel,
> felemel, elemel, kiemel, beemel mind mást jelent. Ez a sokféle
> igekötö finnugor elem a magyarban?

  Nem tudnám határozottan megmondani; a nyelvünkre nagy hatást tevő
németben is megtalálhatók, és nem emlékszem hirtelenjében, mi a
helyzet velük más finnugor nyelvekben. Utána kellene járni.

La'ng Attila D., iro > <http://lad.rentahost.net>;
Neha valosagos rejtvenyeket ad fel, mint Oedipus a szfinxnek!

A NYELV 0110-ban írta :
>Föleg budapestiektöl hallom gyakran, hogy csak az "add oda"
>irányú változatot használjak, akkor is, amikor én azt mondanám,
>hogy "add _ide_ nekem".
Én nem merném helyhez kötni, de lehet, hogy tévedek. Úgy néz ki, hogy itt
annyi történik (s ez az egész igekötőrendszer változásának a lenyomata),
hogy az igekötő irányjelölése kezd elhalványulni, és helyette az igekötős
ige kezd valamilyen jelentésre specializálódni, pl. odaad 'átnyújt'. Ez
különböző tövű igék alkotta párokról is elmondható (hoz -- visz, jön --
megy). Az én nyelvváltozatomban pl. a _nem jön rám a ruha_ nem igazán jó,
mert arra nekem már csak a _nem megy rám a ruha_ használható, noha a 'magam
felé' irány alapján a _jön_-t kellene használni (tehát ez nyilván
neologizmus, és tudom, hogy sokakat meg fogok botránkoztatni). Általában
azonban mondhatjuk, hogy az ellenirányú használat ma (még) kevésbé
választékos, mint az irányjelölést megkülönböztető.

>A másik ilyen engem zavaró kijelentés a _feloltani_ a villanyt.
Nekem mint (buda)pestinek főként vidékiektől tűnt ez a forma fel. A
háttérben persze ugyanaz húzódik meg.

>Ez most nyelvi tendencia?
Igen. Az igekötőrendszer átalakulása van a háttérben: eredetileg
irányjelölőből egyre absztraktabb funkciókat lát el (ilyen például a
perfektiválás is).

>Én szeretem, hogy a magyar nyelv "sok irányú:-)", az igekötök
>szerintem igen pontossá tudják tenni az ige jelentését, pl.:
>leemel, felemel, elemel, kiemel, beemel mind mást jelent.
>Ez a sokféle igekötö finnugor elem a magyarban?
Az igekötők etimonjai (tudtommal kivétel nélkül, de lehet, hogy egy-két
kivétel nem jut eszembe) finnugor eredetűek. Az igekötőrendszer azonban a
magyar nyelv önálló életében jött létre (épp a minap beszélgettem egy finn
anyanyelvűvel arról, hogy mennyi gondot jelent neki a magyar
igekötőrendszer megtanulása). Alapvetően hová? kérdésre felelő
határozószókból (korábban ragos főnevekből) tapadtak az igéhez ezek az
elemek, csakúgy, mint ahogy szintén határozószókból lettek a névutók
(továbbmenve ragok). Mint igekötők azonban jelentéstöbbletet szereztek, így
már nem tekinthetők határozószónak. Ez a változás is tart még napjainkban:
új igekötők alakulnak rendre ki, pl. tovább, tönkre -- ezek még bizonyos
értelemben átmenetiek.

Üdv: Attila

Kedves Gábor!

hix.nyelv #110, :

> Ez a sokféle igekötö finnugor elem a magyarban?

Csak két finnugor nyelvet ismerek, amelyik rendszerszerűen 
használ igekötőket: a magyar és  -- kisebb léptékben -- az észt. 
Mindkét esetben gyanuba keverhetőek a környező (balti, szláv, 
ill. germán) igekötős nyelvek, de méginkább a latin. 

Ebből a szempontból pregnáns, hogy az észt legközelebbi 
rokonnyelve, a finn nemigen használ igekötőket. A finn 
írásbeliséget Michael Agricola teremtette meg, elsősorban az 
1548-as bibliafordításával. Ez "hemzseg" az igekötőktől, 
olyannyira, hogy Agricolát az a vád is érte, miszerint ő 
valójában svéd volt, és nem is tudott igazán finnül. Így az 1642-
es purista bibliafordítás során többek közt az igekötős igék 90%-
át eltávolították úgy, hogy más igével helyettesítették (pl. 
1548. "edes|kirjoittaa" 'elő|ír; prae|scribere' > 1642. 
'määrätä'), vagy az igekötős alakot határozós szintagmára 
cserélték (pl. 1548. "vastaan|seisoa" 'ellen|áll; wider|stehen' > 
1642. "seisoa vastaan"). 

Az észtben az igekötők státusa átmenetet képez a magyar típus és 
a finn határozók közt. Jóllehet magyar szempontból ezek igekötők, 
az észt nyelvtanok többsége "elöljárószószerű határozóknak" 
tekinti őket: ennek megfelelően külön kell őket írni az igéktől, 
de a finnel ellentétben szinte mindig elválaszthatatlanul az ige 
elé kerülnek, vö. m. "ellen|áll", é. "vastu panema" 
[igekötő+ige], f. "seisoa vastaan' [ige+határozó]. 

Ugyanakkor a magyar is "hezitál" az olyan szerkezetek esetén, 
mint az "előre köszön" vs. "előrenéz", "utána néz" vs. 
"utánanéz", "hátra állt, nem előre" vs. "hátraállt a sorban", 
stb. Ezen túlmenően a "reguláris" magyar igekötőknek is megmaradt 
az a határozószerű tulajdonsága, hogy bizonyos helyzetekben 
elválnak az igéjüktől, és az ige után írandók. Ennek szabályai 
megegyeznek a határozós szintagmák szórendi szabályaival, vö. 
"elolvassa a könyvet" : "elejétől olvassa a könyvet" > "olvasd el 
a könyvet!" : "olvasd elejétől a könyvet!". Emiatt a magyar 
igekötők átmenetet képeznek az észt és a szláv megfelelőik 
között. 

Tehát az igekötők nem jellemzők a finnugor nyelvekre, ugyanakkor 
mégsem lehet azt mondani, hogy ez idegen elem lenne a nyelvben 
(bár mint láttuk, a finnek ennek értékelték). Ugyanis mozgást 
jelentő igéknél már régtől fogva kimutathatók az igekötők 
előzményei a mozgás irányát megszabó határozós szerkezetekben, 
vi. az olyan alakulatokban mint a mai "felfelé/lefelé/mögé/stb. 
megy". Ezen irányhatározók sok esetben megegyeznek azokkal az 
egykori névutókkal, melyekből a mai ragok lettek, és az igekötők 
és a ragok redukciója és agglutinációja párhuzamosan zajlott le. 
Tehát a ragképződés indíthatta el az igekötők képződését, és ezt 
a latinos befolyású korai irodalom terjesztette el a nyelvben. A 
többi finnugor nyelvben a névutók ilyen fokú redukciója nem 
történt meg, és az igekötői szerepű határozók is teljes szavak 
maradtak (vö. m. "fel-", é. "üles"; m. "le-", é. "alla"; stb.), 
így kevésbé voltak meg az igekötők képződésének feltételei. 

Az magyar igekötők köztes fejlődési állapotát mutatja a Halotti 
Beszéd fordulalata: "mige zocostia vola" /mögé szakasztja vala/ 
'majdnem megszakította'. Itt még az igekötő külön szó (mint a mai 
észtben), viszont már nemcsak mozgást jelentő igéhez járulhat, 
sőt elvesztette a térbeli jelentését, és már egyértelműen csak az 
ige befejezettségét jelöli. 

Ez utóbbi tulajdonságnak azonban következményei vannak. Az olyan 
igepárok esetén mint "szakít" : "megszakít", az igekötők 
befejezett szemléletet fejezhetnek ki, annak ellenére, hogy a 
"szakít" ige nem tipikusan folyamatosan tartó cselekvést ír le. 
Ez ugyanaz a kettősség, mint ami a szláv igei aspektusra 
(igeszemléletre) jellemző. Tehát nem lehet azt a nyelvhasználatot 
kárhoztatni, amely a befejezett szemléletű igealakokat képez a 
folyamatosak mellé; minthogy ez része a magyar igekötők 
tulajdonságainak. Vö. a vitát a "leegyszerűsít" igéről a 102-105. 
számokról.

Kedves Gábor!

hix.nyelv #110, :

> Föleg budapestiektöl hallom gyakran, hogy csak az "add oda"
> irányú változatot használjak, akkor is, amikor én azt mondanám,
> hogy "add _ide_ nekem".
> A másik ilyen engem zavaró kijelentés a _feloltani_ a villanyt.
> Ez most nyelvi tendencia?

Nem hiszem, hogy nyelvi tendencia lenne. Ezek nyelvjárási 
fordulatok, saját környezetükben már régóta létezhetnek. Az 
persze igaz, hogy egy "pesti" fordulat könnyebben kerül be a 
köznyelvbe, mint pl. egy nyírségi. Anyósom (Győr megye) pl. 
"elgyújtja a villanyt", ha lekapcsolja. Ezt én is mindig 
furcsállom, de kárhoztatni nem lehet.

A "felolt" és az "legyújt" is jogos alakok, hiszen ezekben az 
"olt" és a "gyújt" már nem az eredeti jelentésében él, hanem 
'villanyt kapcsol, gázlángot szabályoz' értelemben. Megfigyelhető 
a nyelvben az az "igény", hogy az ellentétes mozgástartalmú 
igéket lehetőleg ugyanazon igető fejezze ki. Így ma már rendben 
lévőnak tartjuk, hogy a "felszáll (járműre)" mellett van 
"leszáll", sőt "beszáll" és "kiszáll". Ez a tendencia 
érvényesülhet kevésbé egyértelmű esetben is, pl. amikor 
"leemeljük" a polcról a könyvet: ekkor a kezünket "emeljük fel", 
hogy aztán a megfogott tárgyat ezzel ellentétesen mozgassuk. 

Az "ide-oda" kérdéséhez pedig azt tudom hozzétenni, hogy amikor 
egy határozóból igekötő lesz, akkor megmerevül. Vegyük pl. az 
"utánanéz a tényeknek" kijelentést. Ebben az "utána" igekötő 
egyes számú birtokos személyjelet visel, holott az ige bővítménye 
többes számú (tehát nem "*utánuknéz a tényeknek"). Ilyesmi az oka 
annak, hogy a nyelvjárások egy részében csak "oda-" igekötő 
létezik, ugyanis az esetek túlnyomó többségében az "ide-" 
redundáns jelentéstartalmú. Ahol mégis van értelemkülönbség -- 
pl. "Add oda!" vs. "Add ide!" --, ott a határozó kitételével a 
helyzet feloldható: "Add oda neki!" vs. "Add ide nekem!". A két 
igekötő megkülönböztetését az is gyöngíti, hogy tagmondatokban 
használva -- legalábbis az én számomra -- a közlés (és nem a 
történés) helyéhez viszonyítunk, pl. "Már messze jártam, amikor 
odaért hozzám" ("oda", mivel az eset a jelenlegi helyemtől távol 
történt). Ebből a kontextusból pedig az "oda hozzám" átterjedhet 
az egyértelműbb esetekre.

Kedves Attila!

hix.nyelv #109, Mártonfi Attila:
> P.S.: Remélem, nem riasztó ez a téma annyira, hogy mindenki csöndben van
> rajtunk kívül. Kezd bűntudatom lenni. :-))
Akkor most én is abbafejezem [:-))] a témát, annál is inkább, 
mivel tényleg körbeértünk.