Elgondolkodtam azon, hogy amikor a mindennapi életben kérjük, programozzuk 
pl. azt, hogy legyen  mondjuk néhány percen belül segítségünk történetesen 
egy bizonyos ember, v. a szupermarketben indítsanak el még egy pénztárt, 
akkor érzékeljük a közeli jövőt és ez juttatja eszünkbe azt az ötletet, hogy 
programozzunk rá. Könnyedén tudjuk érezni a bizonyosságot, hogy ez így is 
lesz, de az adott esemény valószínüleg programozás nélkül is így lett volna.
Ezt olyan esetekre értem, amikor nagyon gyorsan teljesül a kérésünk, és 
pontosan úgy ahogy kértük, mikor alig lehetséges, hogy az Univerzumnak 
legyen ideje úgy intézni a körülményeket, ahogy szeretnénk.
Magam is szoktam programozni alkalomadtán, hogy valaki vegyen fel az 
autójába a vasutállomásra menet, ugyanis gyakran későn indulok el.
Mikor még otthon programozok erre van ideje az univerzumnak "elrendezni" a 
körülményeket ( úgy indulok el, arra megyek "véletlenül",ahol pont 
összetalálkozok az autóssal, aki hajlandó felvenni).
Mikor már félúton vagyok akkor nem biztos, hogy bejön a programozás. Szoktam 
érezni, hogy igen hamarosan jönni fog egy ismerős (de ilyenkor a hitem 
valószínű abból táplálkozik, hogy érzékelem a közeli jövőt), vagy jobb, ha 
futásnak eredek és úgy próbálom elérni a vonatot.
Szokták mondani, hogy katasztrófahelyzetben pl. földrengéskor van aki 
annyira hisz a saját megmenekülésében, nyugodtságát és éberségét megőrzi, 
hogy ezért marad valamilyen módon életben ugyanolyan körülmények között mint 
más szerencsétlenül járt emberek.
Lehet, hogy nyugalma és hite abból fakadhatott, hogy valamilyen módon 
érzékelte, hogy a jövőben megmenekül.
Kicsit hitetlenül hangzik, amit írtam, de  szerintem  ez a lehetőség sem 
zárható ki .
MIndemellet vallom - a programozás sikerességével kapcsolatban, hogy a 
nagyon nagyon erős hit egészen rendkívüli eredményeket is hozhat idővel, ha 
pedig nagyon hamar hoz akkor a lehetőségnek már ott kellett lennie, azaz 
érett volt már rá a helyzet.

Kedves István Borsodból!

Köszönöm reagáló leveledet, melyet engedd meg, hogy ezúton egészítsek ki, 
illetve néhány alapvető dolgot finomítsak a teljesség kedvéért.

1. Talán a legfontosabb. Nincs szükségem arra, és azt hiszem nem is kértem 
hogy bárki bármikor bármilyen formában pátyolgason.

2. Nem szédültem meg sose a sikertől amit elértem, mindig tudtam és ma is 
tudom, hogy ki vagyok.

3. Nem hiszem és nem vallom azt, hogy meg tanulnom - milyen érzés az amikor 
elveszítheted a házad, családod, boldogságod. Egy biztos - és akárki 
akármiben hisz (sors-eleve elrendeltség-büntetés-tanuló idő a földön 
stb...) - meg kell értenünk mindenféle önkínzó negatív gondolat ellenére: 
Isten szeret minket, Isten soha nem akar neked rosszat, Istennek esze ágába 
sincs olyan dolgokkal sújtani, ami annyira negatív, hogy még leírni sem 
érdemes. Ebben biztos vagyok. Nem a "sors" értelmét és tanítását kell 
vizsgálnod ilyen esetekben, hanem azt: te milyen vagy, milyen harmónikus 
törvényeknek nem tettél eleget. És ilyenkor megtörténik a finom 
helyreigazítás.

4. Én elkövettem egy hibát. Annyira akartam hinni az emberi jóindulatban, az 
emberi adott becsületes szavakban, annyira akartam egy olyan világot 
(mesevilágot) felépíteni ahol mindenki kitárulkozhat, ahol nem kell 
titkolnod érzéseidet ha örülsz valaminek, vagy tetszik amit csinálsz, hogy 
nem vettem észre intő jeleket, melyeket az élet küldött. Kedves István. Ott 
követtem el a hibát, hogy hittem az emberekben anélkül, hogy lettek volna 
tárgyilagos pillanatok amikor realisztikusan megvizsgáltam volna a dolgokat. 
Számtalan esetben kértem pohárvíz technikát, amely mindig működve hozta is a 
választ, csak én elhesegettem azzal a gondolattal - nem akarom tudni a 
rosszat, most eljött az idő, amikor valakiért mindent megtehetek, és ez így 
jó.

5. Megtanultam jobban figyelni a jelekre. Megtanultam - ahogy te is helyesen 
írtad - szembenézni a tényekkel és kipukkasztani azokat a lufikat, melyekete 
te fújsz fel mesterségesen. Megtanultam, hogy észel is élni kell, nem csak 
vak ló - (elnézést a lovaktól) - módjára húzni az igát.

6. ...és kimászok belőle. Mélyebben vagyok mint valaha, de most már azt 
mondom: mélyebben VOLTAM mint valaha. És kérlek....ne írj olyat, hogy neked 
nincs kedved istápolgatni, mert nem kértem és sosem fogom kérni senkitől. 
Tisztában vagyok tudásommal akaratommal, tisztában vagyok azzal, hogy amit 
megtanultam (agykontroll - Ultra) egyre tökéletesebben alkalmazom, és fogom 
is Tisztában vagyok azzal, hogy hiszek is benne. Hiszek, és tudatosan 
tudom - én formálom saját jövőmet. Nem kell István az istápolásod. Levelem 
csupán azért született, hogy leközvetítse azt az érzést amit Domján Gáborral 
történt beszélgetés után éreztem. Azt a mérhetetlen boldogságot, amikor azt 
mondta: gondol ma rám... Csodálatos volt.


Üdvözlettel: János

Leveled olvasva az az ötletem támadt, hogy talán programozhatnád a 
cél elérése után a sikeres folytatást is. Valószínű viszont, hogy a 
többszöri kudarc hatására ( legalábbis tudat alatt) tartasz a 
helyzet "kilyukadásától" ezért az ellenprogramozás is folyik a tudatos 
szint alatt. Lehet, hogy a folyamatot sikerülne megállítani, ha  az 
események, célok utáni programozást követően, el tudnád engedni (de 
igazán belülről) annak megvalósulásáról/ vagy nem megvalósulásáról 
szóló gondolataidat. (történjen minden úgy, ahogyan mindenkinek a 
legjobb= ahogy Isten kívánja...) Ennek a technikának az 
elsajátításához nagy segítséget nyújthat a zen-budhizmus meditációs 
gyakorlata.
Szeretellel: Edit

technikádat. 
Üdv.: Edit

Én egy éve végeztem el az agykontrolt és most készülök a júniusi 
Ultrára.
Sokkal nyugodtabb és kiegyensúlyozottabb vagyok azóta. Azt vettem 
észre magamon, hogy elég sokszor beugranak "rémképek" (ez azelőtt 
is volt, valószínű sokat aggódtam) hogy ez vagy az rossz történik (pl. 
autómat összetörik, lányommal lesz valami a suliban... stb.) és azonnal 
megszólal bennem a hang (Töröl, töröl.....) és hál istennek semmi nem 
történt soha. Ha másért nem, hát már ezért megérte!!!!!!!!

Arra gondoltam, hogy azok az emberek, akik most úgy érzik hiába 
minden agykontrol gyakorlat, egyre lejjebb csúsznak a szakadék felé, 
lehet, hogy egyszerűen csak sok aggódás fogalmazódik meg bennük 
(kétkednek az eredmény sikerében, bár nagyon vágynának rá, de a 
félelmük a helyzetük miatt egyre nagyobb és gátolja őket), és elfelejtik 
törölni ezeket a negatív gondolatokat csak a programozásra figyelnek.

Mi a véleményetek?

Egyre jobban / Calella

Kedves Zsuzsa!

>Azt kellett
>volna, hogy egy köteg pénzt találok, akkor ezek szerint az vált volna
>valóra. Most ezen dolgozom.

Benned gyozott az erkolcs, es nem akartal egy feledekeny ember karan penzhez
jutni. Lehet, hogy azert kerult a penztarca a szemed ele, hogy szembesulj
ezzel a problemaval. De mit gondolsz, hogyan kerulhetne a szemed ele egy
koteg penz? Valoszinuleg ugy, hogy valaki elvesztette. Esetleg egy oreg neni
vagy egy loholo otgyermekes anyuka. Persze, az is lehetne, hogy Isten kulon
neked teremtett egy koteg huszezrest, de nem hiszem, hogy Isten olyasmit
csinalna, amivel novelne az inflaciot, avagy penzt hamisitana. Szerintem nem
megengedheto, hogy masok karara jussunk penzhez. Ne feledkezzunk el arrol,
hogy "az tortenjen, ami mindenkinek jo". Bolcsebb lenne, ha azt
programoznad, hogy becsuletes uton jutsz penzhez. (En meg a lottot is
becsuletesnek tartom, hiszen ott belepsz a jatekba, befizeted a belepti
dijat, es tobbi jatekostarsaddal egyutt vallalod a felteteleket – noha
vannak, akik nem tartjak erkolcsosnek a szerencsejatekokat. Meggondolando,
hogy sikertortenetekben sokfele modjarol ertesulunk a penzhezjutasnak, de a
lotto ritkan szerepel, inkabb panaszokat olvashatunk arrol, hogy nem sikerul
otost programozni.)

Ferenc