Kedves Lista!
A Népstadionban megtartott Illés, Metró és Omega
szuperkoncerten jöttem rá, hogy „A virágok közt” c. Illés
dal a 4-es H-Kulcsra épül:
„El ne hidd azt bárki mondja, hogy ez jó így,
el ne hidd, hogy minden rendben bárki szédít!
……………….
El ne hidd, hogy mindig mindent megbocsájtunk,
El ne hidd, hogy megtagadjuk minden álmunk!
Stb…..
A 4-es Kulccsal kapcsolatban soha ne engedjük ki a
fókuszból, hogy már megtörtént turpisságok által
hátrahagyott feszültséggel operál, azt fordítja a gyarló
személy további gyarlóságai ellen. Ha a 9-es H-Kulcsot is
ide beleértettük, akkor kiemelendő, hogy nem a személy
ellen fordítjuk a feszültséget, hanem a személy további
esetleges gyarlóságai ellen, azok immár hűlt helye felé. A
személy az „marad a helyén” sértetlenül.
Az egyes Kulcs mindennek az alapja, nélküle nincsenek
további Kulcsok. No persze a kiforgatott egyes Kulcs torz
folytatódásaként akadnak kiforgatott, és hézagos Kulcs-
másolatok, de ezek az eredeti Kulcsok előtt
mindig „kapitulálnak”. A 3-as Kulcs kapcsán fókuszban
tartandó, hogy a kiválasztottság csak sokadik sorban az
URALKODÁSRA való, első, második, harmadik, stb. helyen a
SZOLGÁLATRA szól.
A 3-as Kulcs szolgálata nélkül mindenki elveszett: Akinek
látszólag vagy tényleg igaza van, és akinek vagy csak
látszólag, vagy még látszólag sincs igaza, azok is
elvesznek a 3-as Kulcs nélkül. Hogy ez mégse történjen meg,
azért van a 4-es, és megint az 1-es, az 1-es….. Ha egy
magánéletbeli, vagy Hit-béli, vagy Tudomány-beli dologban a
fejünket a falba verjük, mert elakadtunk, és nem bírunk
kimozdulni, akkor soha se feledjük, hogy a Skizofrén
Ősnihil még egy ennél is gyalázatosabb közös állapotunk
volt, és hogy a kínjainkon enyhíteni csak egy kevésbé rossz
megoldás olyan értelmű elfogadásával tudunk, amikoris
felismerjük, és vigaszként elfogadjuk, hogy az új verzió
hiába rossz, de egy kicsit már jobb, mint a leváltandó
változat. Ez a minden szférát és vonatkozást átfogó
összefüggés magánéleti, párkapcsolati, mikro- és makro-
ökonómiai, sőt nagypolitikai értelemben egyaránt így
érvényesül. A leggyakrabban úgy vétünk ellene, hogy egy
megoldás, egy út minden „Jel” által nagyon kínálja magát az
egyéni, vagy közösségi sorsunk egy markáns stáció-kövénél,
de mi elutasítjuk, és utána el is indulunk a lejtőn.
A 6-7-8-as Kulcsok a fordítható elemek, ciklusok és
absztrakciók tevékeny forgatásának mágikus finomságait
kínálják. A 9-es H-Kulccsal kapcsolatban Jézus akaratának
közvetlen és további utóélete azért mutatja a bukás
látszólagos külső jegyeiként is értékelhető arcát, mert
Jézus nem avatta be a közönségét, hogy nevezetesen itt a
Földön tudni kell még egy dologról, és precízen
megfogalmazott döntést kell hozni vele kapcsolatban:
Nevezetesen arról van szó, hogy Lucóka eszméletlenül
támadni fogja (-főleg érzéki csalódásokkal-) azt a személyt
és/vagy közösséget, akin alkalmazzák a 9-es H-Kulcsot.
Tehát ha elvárjuk az illető személytől vagy közösségtől, (-
akin alkalmazzuk a 9-es H-Kulcsot-), hogy vegye át tőlünk
ezt a mintát, és úgy fordítsa azt aktívan és kreatívan
tovább mások felé, (-hogy majd ők is továbbadják a mintát-
), akkor közölnünk kell vele, hogy neki kell döntenie, hogy
ezt ’a mindenre csakis jóval válaszolás mögötti szeretetet’
érti-e Luciferre is, vagy csak arra a személyre, akin éppen
alkalmazzuk a Kulcsot; - akitől a továbbadást is elvárjuk.
Ezt nekünk, a 9-es H-Kulcs alkalmazóinak, és a következő
lépcsőben alkalmazó, de ma még csak „közönság” státuszban
kóstolgató tanulóknak együtt kell eldöntenünk,
eldöntenetek.
Jézus ezen a ponton kezdte el a bukás külsőségeit tettetni,
tehát nekem is illik minimum némi átmeneti bizonytalanságot
színlelnem, netán át is éreznem, ha a többi Kulcsra is
vehemensen kacsingatok…….
Mindenesetre hassatok, alkossatok és gyarapítsatok a
Kulcsok Erejével, hátha a Haza fényre derül….. Ja,
és „messze jövendővel vessetek össze jelenkort”, ami nem
más, mint a 2-es Kulcs. A 2-es Kulcsban ki kell gyomlálnunk
magunkból azt a gyerekkori programot, hogy „soha se igyál a
előre a medve bőrére”. A medve bőrére való előre ivás
egyelőre tényleg kevesek kiváltsága, de a kevesek
kiváltságainak egytől egyig a széles tömegekben is
gyakorlati mércévé kell válniuk; - természetesen egy
fokozatosan kibontakozó folyamatokban. Ugyanis a Kulcsok,
Titkok és Talányok rejtegetése, kucorgatása lehetett jó
megoldás egy ideig, de mára már tarthatatlan. Az eddigi
tanulságok és refeernciák alapján nem is az aranykorok
bevezetése az igazi kihívás, hanem azok tartósítása, sőt
állandósítása.
DR(-uida-) Tom
|
