Kedves Listatagok!
Az elmúlt néhány napban olyan sokan kérték ezt az anyagot, hogy
mégis felteszem a közösbe.
A leveleim írását továbbra is folytatni fogom, legfeljebb akinek nem
tetszik, átlépi. (A napokban ezt megígértem valakinek. Túlságosan
magas helyrõl jött a kérés, így aztán aminek hasznát lehet venni, azt
majd igyekszem tálalni. Egy kérésem van: senki ne utaltasson
pszichiáterhez. :))
Jöjjön tehát a lényeg:
A képességeket kifejlesztjük, hogy örömet okozzon a cselekvés
Azért kérdeztem a problémáról, hogy kitalálhassam, hol van a hibás
beidegzõdés, és azért kérdeztem a fejlõdés irányát, hogy
betájolhassam az útirányodat. Mindezt az agy programozásával
szeretném kezdeni. A szükséges alapismeretek:
Az agy
Két féltekére osztjuk, bal és jobb féltekékre. A bal félteke a racionális
dolgokkal foglalkozik, a jobb pedig a mûvészettel. Ezt nem is ragozom
tovább, mert az agykontroll tanfolyamon ezt szépen elmondják.
Az agyat úgy is fel szokták azonban osztani, hogy tudatos és
tudatalatti agymûködést végzõ részek.
A tudatos rész foglalkozik a gondolkodással. A tudatalattihoz pedig az
ösztönöket szokták sorolni.
A mi szempontunkból a tudatalatti az érdekesebb. Nézzük csak, hogy
mit is tartalmaz még a tudatalatti, ill. mit csinál? (A többi funkciója most
mellékes.)
1. 30000 (harmincezer)-szer gyorsabb a mûködése, mint a
tudatos részé.
2. Óriási tárolókapacitással rendelkezik. Itt tárolódik az elõzõ és
a jelenlegi életünk összes emléke, tapasztalata.
3. Célkövetõ mechanizmust is tartalmaz. Csak be kell állítanunk
az iránytûnket, hogy mûködésbe lépjen.
4. Itt található életünk programja. A tudatalatti azokkal az
adatokkal dolgozik, amit a tudat szolgáltat. A tudatalatti nem
foglalkozik az adatok vizsgálatával, elemzésével, csak lefuttatja a
programot, és szolgáltatja az eredményt. Tulajdonképpen életünk
programja minden életben ugyanaz, csakhogy mivel a körülmények
megváltoztak, ezért a program is mindég más ágon fut le.
Tulajdonképpen ezt a programot tesztelgetjük életeink során, és
amikor minden hibáját kijavítottuk, akkor már nem biztos, hogy
leszületünk többé. És itt el is érkeztünk a programozási ismeretekhez.
Az agy programozása
Annyiféleképpen lehet programozni, ahány érzékszervünk van. A
probléma azonban az, hogy a program tudatunktól elzártan, attól
védett területen fut. Ezért bizonytalan az, hogy mindabból amit látunk,
hallunk, vagy gondolunk, abból mi épül be és mi nem.
A mi általunk összeállított program két csatornán juthat el életünk
programjához. Az egyik a képekben történõ gondolkodás (pl. elmetükre
technika), a másik pedig az írásos programmódszer. A képekben
történõ gondolkodás esetében inkább a kimenetet, a célt állítjuk be, a
megvalósítással nem foglalkozunk, azt rábízzuk az agyunkra. Találja
meg a megfelelõ módszereket, lehetõségeket, és juttasson el a célba.
Az írásos módszer azonban mindazt beírhatja a programunkba, amit
roppant nehéz elképzelni képek formájában. Itt vértezhetjük fel
magunkat a szükséges tulajdonságokkal. Pl. kitartó akarok lenni. Ezt
mondat formájában ügyesen megfogalmazhatom, de képekben
elképzelni nagyon nehéz.
A programszöveg elkészítésekor is hasonlóan kell eljárni, mintha igazi
számítógépet programoznánk. Figyelembe kell venni az agy
(processzor) utasításkészletét, és lehetõleg alacsonyszintû, vagy más
néven gépközeli („agyközeli”) nyelvet kell használni.
Ennek szabályai:
A program pozitív állításokból áll. A pozitív állítások viszont speciális
feltételeknek kell, hogy megfeleljenek.
1. Az állításnak hihetõnek kell lennie.
2. Csak tõmondatokat, vagy nagyon rövid, egyszerû szerkezetû
mondatokat lehet használni. A tudatalatti programvégrehajtó része
ugyanis nagyon primitív.
3. Csak jelen idõt használhatsz.
4. Csak egyes szám elsõ személyben fogalmazhatsz. Pl. Én …
5. Tilos a feltételes mód használata, mert a tudatalatti ezt nem
ismeri. Pl. ha, szeretném
A pozitív állításokban használható, ill. nem használható szavak:
1. Tilos a nem, sem, ne, se szavak használata, mert a tagadás
figyelmen kívül marad, a többit pedig végrehajtja. pl. nem vagyok buta
helyett okos vagyok. A tagadást sem ismeri a tudatalatti.
2. Tilos a megpróbálom, vagy vele rokon értelmû szavak
használata. Ez a lerázó mondatok része, ezért a tudatalatti nem hajtja
végre.
3. A probléma szó negatív töltésû, bajjal párosul. Ezért a
helyzet szót kell használni helyette.
4. Kötelezõ a megteszem, megcsinálom, vagyok szavak
használata, vagy olyan mondatok használata, amely jelentésben ennek
megfelel.
Ha a pozitív állítások elkészültek, akkor a teendõ a következõ:
A pozitív állításokat le kell írni. Lehetõleg nagyon sokszor, de napi 10-
szer mindegyiket le kell. Amikor már fejbõl tudjuk, akkor a könnyebbség
kedvéért érdemes áttérni a relaxáció közbeni ismételgetésre.
Az írás egyébként azért olyan nagyon hatékony, mert részt vesz benne
a szem, a mozgató izmok, a belsõ hallásunk, agyunknak figyelnie kell a
helyesírásra, valamint arra, hogy a sor egyenesen menjen, hogyan
kapcsolja a betûket, stb.
Az elsõ hatások már néhány nap múlva is jelentkezhetnek, de 3 hét
türelmi idõ után lehet majd érezni igazából a hatást.
Abbahagyni persze nem érdemes sem a türelmi idõ alatt, sem utána.
Az a diákom, aki nyáron még a pótvizsgára készült, most pedig a
ugyanabból a tárgyból fõiskolai felvételire, csak ezt a módszert
alkalmazta, mégpedig relaxálás nélkül. Egyébként ez az egyetlen olyan
módszer, ami ellenõrizhetõ, és akár szülõi ráhatás eredményeképpen is
végig csináltathatjuk azzal, akinek jót akarunk.
Az ellenõrzés alatt azt értem, hogy egy papírlapra felírom a dátumokat.
Amikor jön a diák, bemutatja, hogy mindegyik alatt megvan-e az elõírt
darabszám. Az agykontrollozást viszont hazudhatja, mert nincs nyoma.
Aztán majd csak a végén csodálkozok, hogy miért nem használt neki,
miért nem ért el jobb eredményt?
Szóval elsõ lépésként a szükséges képességeket kell kialakítanunk,
hogy a továbbiakban a végzett tevékenység sikerélményt jelenthessen.
Még mielõtt valaki kétségbe esne, hogy milyen sokat kell majd írnia, azt
javaslom neki, hogy csak a legfontosabb mondatokat gyûjtse össze.
Aztán majd mások lesznek a legfontosabb pozitív állítások.
Baráti üdvözlettel:
István
|
