Üdvözlöm a listatagokat!

Nem szoktam hozzászólni a listához, de most mégis megteszem, és 
valószínûleg egyre többször így lesz. 
Tetszik az az õszinteség, ahogy írtok a kudarcokról is, én magam is azt 
tapasztalom, hogy oké, mûködik valami program, érezhetõen, 
megfoghatóan, de nem alakul úgy a végkifejlet mégsem, ahogy 
szeretném. Ilyenkor sürgõsen le szoktam ülni, és kérdéseket teszek föl 
magamnak, és összegyûjtök annyi bátorságot, amennyit csak sikerül. 
Mi az oka? A válaszok egy idõ után valahogy így hangzanak: "nem 
mérted föl reálisan a lehetõségeidet!", ez a legjobban akkor fáj, amikor 
ez a belsõ lehetõségekrõl szól, és miért is ne szólna arról?  
"ez csak egy vágy, ami bosszúból, irigységbõl fakad, és nem kéne vele 
foglalkozni."
"nincs elég önbizalmad. Húzd már ki magad! Állj a sarkadra!"
Szóval lassan összeáll egy reálisabb kép önmagamról, ami kicsit 
lehangoló elsõ látásra, de késõbb aztán, ha már sikerült ezzel az 
új "én"-nel megbarátkozni, akkor végeredményben jól járok, mert 
õszintébben "viselhetem", többet tudok róla, bátrabban vállalhatok 
terheket a vállára. 

Egyre jobban, egyre mélyebbre: Gerbera

..szóval most egy picit panaszkodnék, és segítséget is kérnék. Történetem
röviden. Volt munkahelyemen olyan szinten vettek palira, amit még nem igazán
tapasztaltam az életben. Kb fél évig dolgoztam egy Kft-nél, rendszeresen nem
adták oda a fizetésem, csak a felét azt is nagyon késve, a munkám során
felmerûlt költségeimet rendszeresen én elõlegeztem meg néha hónapokig is,
miközben szerzõdéseket hoztam tetõ alá, forgalmat generáltam mondhatjuk úgy
a semmibõl, az építkezésünkhöz kapott kölcsönbõl egészítettem ki a
fizetésem, hogy a családom el tudjam tartani, szóval mindent megtettem ami
csak lehetséges volt (sorolhatnám még), egy cél érdekében. Azt az ígéretet
kaptam, hogy ha a cég kijut pénzügyi válságából, akkor amiért ilyen voltam,
kapok 10 % részesedést, és egyéb juttatásokat. Hajtottam szívvel lélekkel.
Beáldoztam mindent ami csak tõllem telhetõ volt, olyan remek
multiszerzõdéseket kötöttem amelyek hosszútávon biztosították a nyereséget,
aztán mikor minden kezdett egyenesbe jutni, lapátra tettek. Nagyon sokáig
nem tértem magamhoz. Ügyvédnél jártam, aki biztatott, fel lehet jelenti az
illetõt, biztos nyerünk, mert ez becsapásnak számít, azon felûl semmiféle
papírt sem kaptam semmirõl, szóval képzelhetitek. Közben felépûlt a házunk,
hátamon a 15 milliós adósság, három gyermek, törlesztõrészlet, szóval elég
sok minden negatív dolog. Aztán gondolkozni kezdtem Agykontrollt végeztem,
elméletileg minden sikerülhet, csak meg kell találni a technikát. Egy hónap
elteltével, vagyis most, azt kell mondanom, rosszabb a helyzet. Tartalékaink
kifogyni látszanak, az idõközben elõkerûlt lehetõségek néhány hét alatt
sorra befuccsoltak, és már célom sincs, már semmit sem akarok az élettõl,
már senki sem érdekel, azt hiszem megroppantam. Aztán ma felhívtam telefonon
Domján Gábort, segítsen, itt állok és csak forgok jobbra balra. Nagyon jó
volt vele beszélgetni, és ha hiszitek ha nem, szinte éreztem a telefonon
keresztûl, ahogy áramlik felém az energiája, és amikor azt mondta: gondol
rám ma, majdnem elbõgtem magam a meghatottságtól, hogy van valaki, aki
segíteni akar. Isten áldja meg a Domján testvéreket!
    Szóval valami megmozdult bennem, és eszembe jutott valami. Azt hiszem
szeretnék olyan emberekkel dolgozni, akik agykontrollt végeztek, akik
komolyan gondolják mind azt amit ott tanultunk. Keresem, elmetükrét csinálom
majd, és remélem sikerül még idben összehoznom valamit. Ha tudtok
segítsetek, megköszönöm. Mindenkinek boldog napot, és a Jóisten hordjon a
tenyerén benneteket....

Üdvözlettel. János

Kedves Lista!


Teremtés

A gondolat Teremtõ Erõ - szoktam mondani, és ezt így is gondolom,
számtalanszor meggyõzõdtem róla.
Persze a Teremtõ Energia különféle képen hat, jól vagy rosszul,  ezért nem
árt meggondolni, mielõtt ki is mondjuk a gondolatunkat, mert a kimondással
elindítjuk a teremtés folyamatát ahogy ezt az írásaimban már levezettem.

A legkedvesebb történetemet egy barátom mesélte el mikor felhívott, hogy
beszámoljon róla.

Tehát:
- "Képzeld el bent ültem az irodában, és eszembe jutott a kedvenc mondásod,
miszerint a Gondolat Teremtõ Erõ. Arra gondoltam, hogy felírom egy  A4-s
lapra, és kitûzöm az iroda falára, hogy a kollégák is lássák!
A gondolatot tett követte.
Eközben arra gondoltam, hogy itt izzadok 40 fok melegben a hivatalban,
ahelyett, hogy otthon a jó hûvös szobában meditálgatnék, borozgatnák.
A következõ pillanatban a papír a Gondolat Teremtõ Erõ felirattal, leesett a
földre. Én utána hajoltam és úgy maradtam.
Most itthon fekszem a jó hûvös szobában lumbágóval, és szidom magam mert nem
ezt akartam."

xxx

További történetek:

A gondolat teremtõ erõ! (írta Gábor) Most kapaszkodj meg!
Azt hiszem megírtam neked, hogy beállt a derekam még a jó múltkor. Akkor
arra gondoltam, hogy annyi filmem van amit meg kellene nézni és milyen jó
lenne otthon csak heverni. Ezután egy cd mûanyag fólia borítóját (súlya
nincs) akartam a szemetesbe dobni. Lehajoltam és felállni már nem tudtam.
Egy hét szigorú fekvés, mosolyogtam is magamon, de megnéztem 4 nap alatt 20
filmet.

És most a többi. Mostanában épp nagyon bejönnek ezek a gondolati teremtõ
erõk. Sok cuccot vittem haza kocsival és arra gondoltam, hogy a 6-on lakó
ismerõs milyen jó volna ha a lépcsõház elõtt lenne mert akkor tudna
segíteni. De még csak el sem képzeltem, csak rágondoltam. Szerinted ki
segített felvinni a cuccot??

Ismerõs nagyon beteg volt a foga miatt kezelés után (Mûtötték a fogínyét,
majd össze is varrták). Adtam neki energiát és arra gondoltam hogy egész
éjjel alszik és amikor felkel nem fáj neki. Reggel örömmel közölte, hogy
végigaludta az éjszakát és nem fáj neki. Viszont a fél arca bucira bedagadt
(erre nem gondoltam). Most ezen dolgozom.
Meg hogy épp kinyit egy pénztár ahol állok a Tescóban , és erre jön a
pénztáros és én vagyok ott az elsõ. (pedig mindenhol legalább öten álltak
volna elõttem.)

Én azt mondom MÛKÖDIK!!! Csak nem kell törpölni rajta, hanem el kell
fogadni, hogy mûködik, a többi meg megy magától. Néha amikor gondolok
valamire, nem is gondolok az eredményre, csak amikor megtapasztalom az
eredményt akkor esik be, hogy jé épp erre gondoltam.

A legjobb példa erre az, hogy egyszer siettem idõre valahova de a kocsimhoz
is kellett alkatrész. Tudtam, hogy arra nincs autósbolt, ezért arra
gondoltam csak, hogy megoldódjon ez a kérdés. És mi történt (?), ahova
mentem elõzõ nap nyílt egy autósbolt a szomszéd épületben.

Kezdem megtapasztalni, hogy nincsenek korlátok, csak amit magunk állítunk.
Teljesen egyszerû az élet, csak nem ismerjük a szabályokat. És a legnagyobb
gát saját magunk vagyunk mindig. És persze magunkkal foglalkozunk a
legkevesebbet.

xxx

A Tudás az, amikor felismered
a korlátaidat.
A megvilágosodás az, amikor rájössz,
a korlátaid között
mindenható vagy.
Ha mindenható vagy, hol vannak
a Korlátok?

xxx

Szeretettel István (Bp.)