> De én úgy tudom, hogy a latin betűkkel író nyelvek esetében nekünk
> követnünk kell az ő kiejtési szabályaikat. Tévedek?
Nem, István, üdv újra a parton. Nagyon jól tudod. A szabály az, hogy a
latin betűs nyelvek neveit és szavait _magyar szövegben_ úgy ejtjük,
hogy az eredeti hangokat legjobban megközelítő magyar hangokat
használjuk. Például a kétféle lengyel s-et nem különböztetjük meg,
mert a magyarban csak egyféle s van, de az s-et és az sz-et
feltétlenül, hiszen ezek magyarul is két külön fonéma.
Hasonlóképpen magyar szövegben azonosan hangzik az angol sin és sing
szó, mert n-ünk is csak egyféle van, számunkra szó végén az [N] (= ng)
nemlétező alakulat, nyelvünk hangtanától idegen, csak a "senki" és
hasonló szavakban tudjuk kimondani. V-nek ejtjük az angol w betűt
(Star Wars-klubok ejtsd: sztar varsz-klubok), a sokféle angol
magánhangzót a hétféle (illetve hatféle, mert az ü nem használatos
ilyen célra) magyar magánhangzó egyikével helyettesítjük, s így
tovább.
Lengyel példák: Cze,stochowa ejtése magyar szövegben teljesen ugyanaz,
mintha magyar helyesírással ezt írnád: csensztohova. Lublin ejtése
lublin, nem foglalkozunk azzal, hogy a lengyelek az l-et kicsit bizarr
módon ejtik, magyar ember nemigen tudja kimondani. Wl/ocl/awek ejtése
vuocvavek, mert az l/ betű approximáns, magánhangzónak és
mássalhangzónak egyaránt elmegy (azonos az angol w-vel), ezért
helyzettől függően u-vá vagy v-vé alakul.
Ami engem illet, a szabályostól kicsit eltérő megoldást alakítottam
ki, de csak saját használatra. Abból indultam ki, hogy a hivatalos
szabály tkp. a legkönnyebb kiejtést célozza, ezért kódoltatja át a
[ts`e~stoxova] ejtést [tSEnstohovQ] alakra (Tamás bizonyára majd
kijavítgatja gyenge SAMPA-tudásomat), mert a magyar nyelvnek így
könnyebb. Ami viszont csekélységemet illeti, én megtanultam annyira
lengyelül (s még jó harminc nyelven) olvasni, hogy nekem könnyebb az
eredeti hangsort (annak többé-kevésbé leegyszerűsített változatát,
például lengyel l helyett magyar l-et ejtve) kimondani, mint átkódolni
magyar hangokra. Ezért a kelet-európai nyelvek neveit magyar szövegben
többé-kevésbé eredeti formában ejtem, mert nem különbözik hangtanuk
annyira, hogy magyar szövegben feltűnően idegenszerű legyen. A
franciával és a némettel hasonló a helyzet, az angolt már én is
erősebben átkódolom, mert annyira különböznek a magánhangzói, hogy
magyar szövegben úgy ejteni affektálás. Az az elvem tehát, hogy nincs
értelme Ti^rgu Mures,t tirgunak vagy türgunak ejtenem, ha egyszer az
i^ (jerü) hang semmilyen gondot nem okoz nekem, a hallgató pedig
mindkét formában meg fogja érteni.
Persze aki szabály szerint beszél, az is ugyanígy tesz, az eredeti
hangsort reprodukálja abban az egy esetben, ha demonstrálni vagy éppen
tanítani kívánja hallgatójának, hogyan ejtik azon a nyelven azt a
szót.
A műsorban hallott "heveliusz" ejtés, miközben a név leírva Heweliusz,
tökéletesen hibás, pontosan olyan, mint a kszokonáj vagy a László
Endrénél (Szíriusz kapitány) többször is kszibésznek ejtett pulikutya.
A lengyel sz helyes ejtése alól nincs olyan fölmentés, mint a román i^
vagy az arab gh ejtése alól: ez a hang igenis megvan a magyarban,
éppen csak nincs neki egy ellenpárja, mint a lengyelben az s', hanem
mindkét hangot ugyanúgy ejtjük. Magyarban Bydgoszcz és Zamos'c'
ugyanolyan scs hangsorral végződik. A magyarban nincs kétféle s hang,
de _van_ s hang, ezért azt kell ejteni. A riporternek természetesen
halvány lilája se volt arról, hogyan kell olvasni a Heweliusz nevet,
egyáltalán kik azok a lengyelek és Afrika melyik részén van
Lengyelország. Ez azonban nem fonetikai kérdés, hanem az általános
iskolai földrajztanítás kudarca (abból az ötven százalékos
valószínűségű esetből kiindulva, hogy a riporter kijárta az általános
iskolát -- nem az ő szívatása végett mondom, hiszen én se jártam ki).
La'ng Attila D., iro  > <http://lad.rentahost.net>;
Lawrence is volt olyan arab, mint barmelyik valodi arab -- talan meg arabb.
|
Kedves István!
hix.nyelv #269,  >:
> De én úgy tudom, hogy a latin betűkkel író nyelvek esetében nekünk
> követnünk kell az ő kiejtési szabályaikat. Tévedek? Itt helyes lehet a
> "Hevelius" latin fomájú kiejtés?
A kérdést szerintem két felé kell bontani: (1) a hajó neve, (2) a
személy neve.
A hajónév esetén egyértelműen igazad van: így a "Jan Heweliusz"-t
egyértelműen [s]-sel kell ejteni. Mivel itt a hajó nevéről van szó,
nem azéról, akiről elnevezték.
A személy nevében már nem ilyen egyértelmű a helyzet. Ő neves gdanski
születésű _német_ csillagász volt, és 1611-1687 között élt. A nevét
maga is több formában használta: Johann Hewel, Johannes Höwelcke
(Hewelcke, Hevelke), illetve latinosítva Johannes Hevelius. Ez
utóbbit használják a lengyelek is lengyelesítve Jan Heweliusz
alakban.
Magyarban a neve már régen a latinos Hevelius formában honosodott
meg, így szerepel a lexikonokban (vö. Pallas: <http://www.mek.iif.hu/
porta/szint/egyeb/lexikon/pallas/html/047/pc004737.html>, Britannica
Hungarica <http://www.kfki.hu/~cheminfo/hun/olvaso/bh/bh9/
hevelius.html>. Ugyanígy jártunk el egy sereg más korabeli
személlyel, pl. Johannes Comeniusszal (< Jan Amos Komensky), sőt néha
még magyarokkal is, pl. Janus Pannonius (< Csezmicei János).
[A világ többi része is Hevelius néven ismeri, ilyen alakban lett
róla elnevezve egy kráter a holdon (vö. angolul:
<http://www.seds.org/messier/xtra/Bios/hevelius.html>;)]
Reméljük, ez a műveltség okozta belehallás alakította a lengyel hajó
nevét magyarban használt személynévi formára.
|
