"Nagyon bántják időnként a fülemet a - szerintem - feleslegesen hangoztatott id
egen szavak. Ilyen egy jó ideje a struktúra, ami helyett lehetne szerkezetet va
gy tematikát mondani..." - olvasom.
Mivelhogy a tematika ugyebar osi magyar szo.
Ha eleink is igy gondolkoztak volna, szokincsunk toredeke lenne a mainak.
De ok "hanyagul" engedtek besurranni a tatar, torok, szlav stb. szavak tíz- es
szazezreit. Vajon hany szazalek ma az "eredeti" finn-ugor szavunk, melyek szint
en tobb (minimum ketto: finn es ugor) akkori nyelvbol kerultek be az "osi" magy
ar szavak koze.
A Kazinczy-fele nyelvujitas a nagy nemzeti lelkesedes kovetkezmenye, ami reszbe
n hasznos volt, de az idegen (nemet) szavak magyaritasa miatt nekunk sokkal neh
ezebb idegen nyelvet tanulni (szokincset boviteni), mint peldaul a cseheknek va
gy a szlovakoknak - akiknek a nyelve (nem a szokincse!) egyebkent majdnem olyan
messze van a nemettol vagy az angoltol, mint a magyar.
A nyelv megorzese sok mindenen mulik, de egyaltalan nem az idegen szavak sponta
n bearamlasan. Az ugyanis GAZDAGITJA a nyelvet. Elobb-utobb igazi magyar szavak
ka valnak, lasd: tematika.
Amelyik idegen szo viszont nem tetszik nekunk, az ugyis kikopik.
Mas kerdes a "feleslegesen" hangoztatott idegen szavak kerdese. Ha az valoban f
elesleges, mert akiknek mondjak, azok ugysem ertik, vagy ha csak nagykepusegbol
hasznaljak, akkor elvetendo.
Ezek utan nem meglepo, ha nacionalista tulzasnak tartom a francia nyelvtorvenyt
, nevetsegesnek a magyar nyelvtorvenyt (cegtablak feliratai).
Lezo
www.auto.bme.hu/~lezo
|
Kedves Istvan!
hix.nyelv #913,  >:
> Nagyon bántják időnként a fülemet a - szerintem - feleslegesen
> hangoztatott idegen szavak.
> [...]
> "validálás"
Lehet, hogy laboros műveltségem teszi, de szerintem a |validálás|
főnév, és alapja a |validál| ige a lehető legmagyarabb szó. A
fogalomra nincs is más szó: 'érvényességet ellenőriz és érvényességet
hitelesít', így ha "idegen" lenne is, akkor sem lenne feleslegesen
hangoztatva.
> "identifikálás"
Ennek már inkább van szinonímája: 'azonosítás'.
> van értelmes magyar szó, amit lehetne használni
Szerintem itt eléggé pótcselekvés a |validálás| helyett "magyar" szót
keresni. Egyrészt itt nem a "magyar" -- "idegen" problematika munkál,
hanem az "értek hozzá" -- "fogalmam sincs róla". Megvilágítom: tegnap
esti mese gyanánt a lányomnak a Bambi gyermekeiből olvastam. Ebben az
alábbi mondat fordult elő: |Egy régi, már csaknem teljesen beburjánzott
vadváltó volt ott.| Formailag szép "magyar" szó a |vadváltó|, de
fogalmam sincs mi lehet az. Bízvást azért, mert nincsenek vadászati
ismereteim. Ahhoz, hogy megértsem, ugyanolyan körmönfont körülírással
kellene élni, mint a |validálás| esetén.
Nem az a probléma tehát, hogy a |validálás| "idegen" lenne. Ugyanis
érthetetlen, és ezért idegesítő "magyar" szavak is vannak. A probléma
az, hogy ez szaknyelvi kifejezés: egy vékony réteg nyelvéből került elő
köznyelvi szövegkörnyezetbe. Azért nem értjük, mert ismeretlenek
vagyunk az adott szaknyelvben. Ez pedig nem nyelvi, hanem szociológiai
kérdés: az információs társadalom kialakulásával egyre részletesebb,
partikulárisabb információk áramlanak felénk, a közönség egyre inkább
szembesül a különböző szaknyelvekkel. Ez a mai kor kihívása: vagy
megszoksz, vagy megszöksz.
Másrészt, ugye ki dönti el, hogy mi az "idegen" szó? Nekem a
|validálás| "magyar" szó, neked nem, X-nek a |piac| sem az, lévén olasz
jövevényszóról van szó... A hangalak dönti el? De ebben az esetben ki
kellene selejteznünk az ülőalkalmatosságaink nevének jelentős részét,
hiszen olyan nyilvánvalóan idegen -- ugyanakkor mégis mindennap
használatos -- szavak vannak köztük, mint a |hokedli|, |sámli|.
Gasztonómiánkból is száműzendő lenne ilyne alapon a |nokedli|, |nudli|
(no meg a |galuska| is). Ha a |piac| elfogadható "magyar"-nak, akkor
az ezzel megegyező gyökerű, de más nyelvből eredő |placc| -- amely
szintén régen velünk van --, ill. legújabb |pláza| miért nem? Ha a
|pub| "idegen", akkor a |klub| miért nem az? S í.t.
Harmadrészt ugyanolyan igénytelen nyelvhasználatra utal minden
második mondatban az |azonosítás| szóval élni, mint ugyanígy járni el
az |identifikálás|-sal (már pedig ezt nem tudjuk megkerülni, ha éppen
ez a mondanivalónk tárgya). Ellenben szebb stílust, kevésbé monoton,
és ezért könnyebben érthető szöveget kapunk, ha felváltva használjuk a
két szinonímát: az |azonosítás|-t és az |identitikálás|-t. Ezért a
nyelv szempontjából éppen káros, ha az átvételeket ki akarjuk
küszöbölni a belső képződmények "kedvéért".
|
