> Megint csak ne viccelj!
De miért ne?
> Aligha. A halász hálója fishing net vagy trawl (a vadászé pedig mesh).
Igaz, igaz, én egy pillanatig nem a web, hanem a net szóra gondoltam.
> viszont a webmaster megnevezése "világháló-felelős"-ként nehézkesnek
> tűnik.
Nemcsak nehézkesnek, hanem erősen pontatlannak is, mert aligha van
olyan webmester, aki az _egész_ világhálóért felel... kivéve
természetesen Bill Gatest, akit az egész net egyként szid, ha baj van
a Windowszal.
La'ng Attila D., iro > <http://lad.rentahost.net>
Miben kulonbozik ket politikus villaja? -- A magyarazatban.
|
Kedves Attila!
hix.nyelv #225, Láng Attila D.:
> A [jeremiáda] szó azonban érzésem szerint hibás, a képzőnek ugyanis mintha
> két alakja lenne és a magyarban a másik lenne használatos: az angol Iliad
> magyarul Iliász. (...) Tudtok-e valamit erről a képzőről, honnan ered
> (görög?), s miképpen alakult ki kettős -ad(a) / -ász alakja?
Szerény véleményem szerint az "-áda" végződés a magyarban indokoltabb, mint
az "-ád", mivel a magyarban inkább megtartjuk a görög-latin végződéseket. A
végső "-a" megmaradását illetően vö. m. "biciklista" : a. "bicyclist", m.
"alkaloid(a)" : a. "alkaloid", m. "jezsuita" : a. "Jesuit", m. "patrióta" :
a. "patriot".
A kettős alak magára a görög nyelvre megy vissza. A mássalhangzós tövekhez
közvetlenül járult hozzá az alanyesetet jelölő <i>-sz</i> rag, és az így
keletkezett "-*dsz", "-*tsz" stb. hangkapcsolatok egyszerűsödtek "-sz"-szé
(míg magánhangzóval kezdődő rag előtt megmaradt a tővégi mássalhangzó), vö.
"lampa-sz" 'fáklya' ~ "lampad-a" 'fáklyá-t'. Más, zömmel semlegesnemű
paradigmák esetén az volt a "baj", hogy az alanyesetet nem jelölte rag, csak
a puszta tő. Azonban a görögben a szóvégen máig csak "n", "r" és "sz" állhat.
Ezen ellentmondás feloldására ilyenkor a fentiektől eltérő tővégi
mássalhangzó kiesett, vö. "szóma" 'test' ~ "szómat-a" 'test-ek'.
Hasonló váltakozást mutató ragozási paradigmák voltak a latinban is ("dux"
'vezér' ~ "duc-em" 'vezért'). Az újlatin nyelvek keletkezése során ezt a
váltakozást kiküszöbölték úgy, hogy az alanyeseti formák eltűntek: az "-m"
nélküli tárgyeset lett az új alanyeset, így a szó töve a ragozás során
változatlan lett (vö. olasz "duce").
Ez a jelenség annyira beívódott az európai nyelvi tudatba, hogy még az új
képzésű és a műveltségi latin-görög is így jártak el, ezért van az olasz
"televisione" végén "ne", ill. az "Iliada" végén "da". Az angol, mint a
szóvégi magánhangzókat tendenciózusan lekoptató nyelv, "television" ill.
"Iliad" alakokat őriz.
A magyar szokás viszont általában ragaszkodott a klasszikus alanyesethez, így
nálunk "televízió" és "Iliász" van. Ami nem jelenti azt, hogy néhol idegen
mintára nem a tárgyeseti tőalak honosodott meg, de itt is első sorban az
olaszos jellegű magánhangzós változat formájában. Ugyanakkor -- meg kell
mondani -- német hatásra a véghangzótlan alakok sem ritkák (vö. "alkaloida" ~
"alkaloid" párhuzamos alakok).
Az újlatin nyelveknél említett fenti folyamat az újgörögben is lezajlódott.
Így pl. a klasszikus "Hellasz"-szal szemben a dimotikiben "Ellada"-nak hívják
Görögországot.
(Nem így a ma már háttérbe szorult katharevuszában, ott visszaállították a
régi "rendhagyó" alanyeseti alakokat, így pl. ott "Ellasz" van. De ugyanígy
katarevuszában még mindig "anér" 'férfi' ~ "andr-a" 'férfi-t' van, míg a
dimotiki alakjai: "antra-sz" 'férfi' ~ 'antra' 'férfi-t')
|