Kedves Lotti, és Mindenki!

#1414 level.
>de had ne ismételjem meg, mert megint
>kapok gúnyolódó, önmaguk felsobbrenduségétol eltelt  megjegyzéseket.

Harom eve, amikor elkezdtem levelezni ezen a Listan, en is kaptam leveleket,
amire igy "megsertodtem". Aztan nagyon sok level irojaval osszebaratkoztam,
ami azota is tart.
Szerintem nem megsertodni kell, mert senkinek sem az a celja, hogy
megbantson barkit is. A helyzet az, hogy nem vagyunk egyformak, ki ezt
latja, ki azt. Azt tapasztaltam, hogy az ilyen "vitak" visznek elore, mert
mas nezopont alapjan is megvizsgalhatom a gondolataimat.
En nagyon sokat tanultam, es tanulok masok, velem nem egyezo velemenyebol.
Most mar nem gondolom senkirol, hogy a velemenye alapjan a
"felsobbrenduseget" hangoztatja. Sot! Megkeresem benne a segito szandekot,
mert ezen a Listan, - a listara iro emberekben - fantasztikus segito
keszseg, szandek van. Nagyon sok ember segitett nekem, es en is soknak
segitettem. Hidd el senki sem azert irja amit ir, hogy bantson, hanem azert,
mert o igy gondolja, es ezzel akarja kitagitani a latoszogunket. Ami ki is
tagul, ha meghallgatjuk a masik ember velemenyet is. Ha osszerakom a sok,
esetleg az enyemmel nem mindig egyezo velemenyt, egy nagyon szep, majdnem
kerek egeszet kapok. Ezt a megoldast ajanlom neked is, es masoknak is.
Szeretettel Istvan. (Bp.)

Kati vagyok tobb eve foglalkozom az agykontrollal.

Segitsegeteket kerem a sogorom megsegitesere.

Aprilis 15-en egy 6 oras nyaki csigolya mutetje volt. Gerincvelot szorította
ossze a csigolya, ettől bizonytalan jaras zsibbadas voltak a tunetek.
Kerlek benneteket programozzatok a mutet utáni allapotara, hogy helyre
alljanak az idegek, izmok mukodese es ne legyen nagy fajdalma.
Kilián Istvannak hivjak 70 eves Budapesten.

KOSZONETTEL!
 Kati.
Egyre jobban.

Kedves Attila es mindnyajan!

Attila valasza kesztetett egy par sor es egy kerdes elkuldesere.

>Szerintem attol, hogy valakinek valami JAR, meg nem >feltetlenul kapja azt
>meg. A segely is JAR nagyon sok embernek, akik nem >kapjak, mert nem mennek
>el erte. Ez az "elmenetel" az, amit szerintem meg is >kell tenni azert,
>hogy a nekunk JARO dolgokat megkapjuk. Valamit TENNI >kell a dolog
>erdekeben, kulonben elhetunk abban a boldog(talan? :)) >tudatban, hogy ez
>nekunk jar ugyan, de nem hozzuk el.

Attilanak fentiekben nagyon igaza van elso hallasra. En azert gonoszkodom egy k
icsit:

Eloszor jar nekem valami, ezert tennem kell erte, hogy meg is kapjam; vagy elos
zor tennem kell valamiert, hogy jarjon is? Talan sutan fogalmaztam, de remelem 
erzitek a kulonbseget.

Es vegul: tizen - huszonevesen en is ugy ereztem, minden jar nekem; ma, negyven
 folott mar tudom, minden csak ajandek volt amit eddig kaptam.

(Remelem nem tunok felsobbrendunek, en tenyleg igy gondolom ...)

Minden jot: Arpad

(webes bekuldes, a bekuldo gepe: ajkdh5.juris.u-szeged.hu)