Kedves Lista!

Szerintem ideje felfrissíteni, hogy a méhek és a hangyák 
királynő legitimista berendezkedésben élnek, és lám, 
tökéletesen prosperálnak. A sakk is királynő-legitimista 
játék. Amikor pöttöm koromban a bátyám tanított sakkozni, 
mindig nagyon keservesen sírtam, ha levette a királynőmet.
Szerintem ezzel minden gyerek így van, emlékezzetek csak 
vissza. Nos, szerintem az az infantilizmus, ha az ember 
értelmi és érzelmi képességei egyaránt gyerekesek maradnak, 
és ezen visszamaradott kvalitások kölcsönhatásai is rendre 
hátráltató értelemben sülnek el az illető társas 
érintkezéseiben. Ha viszont érzelmi alapon megmaradunk 
gyereknek, de értelmi vonatkozásban felnövünk, akkor 
teljesítjük Jézus követelményét, amelyet akkor mondott, 
amikor nem akarták hozzá közel engedni a gyerekeket.
Nevezetesen azt mondta, hogy "aki közületek nem olyan, mint 
ezek közül a gyerekek közül egy, bizony mondom, hogy az nem 
megy be a Mennyek Országába". Dávidot a nők ujjongásai 
tették királlyá, és bizonyára Artúrt vagy éppen
Szt. Lászlót is erőteljesen támogatta korának nőtársadalma. 
Kölcsön kenyér visszajár, az egyensúly érdekében ennek 
a "szerkezetnek" fordítva is érvényesülnie kell. Ha a 
népből választott király, mint legitimizmus, illetve a 
népből választott királynő, mint királynő-legitimizmus
felbukkanási módját górcső alá vesszük, akkor a közeli 
reneszánsz jóreménye okán különösen fontos, hogy az 
ellenkező nem támogassa az ötletet: sőt, lehetőleg eleve az 
ellenkező nemben merüljön fel az igény. Ugyanis ha nők
kezdenének el királynő-legitimizmust csinálni, akkor az nem 
más, mint egy feminista lázadás a férfinem ellen. Ha 
azonban én Szabó Tom mondom azt, hogy Királynő nélkül nem 
élet az élet, akkor Kedves Fiúk támogassátok ezt az 
ötletet, és Kedves Lányok fogadjátok szeretettel, hogy most 
megfordult a legitimizmus vektora. Valahányszor szomorúak 
vagytok, ez a gondolat erősítsen benneteket.

Az én Királynőm legyen veletek a prosperitásban!

TOMI az egyipTOMI