Motto: Mert az elet, ha magara hagyjak, elkurvasodik,
es ami ellen egyetlen vedelem a szellem.
Hamvas Bela
Az ertelmisegirol eddig megfogalmazott definiciokkal nincs vitam, inkabb az
zavar, hogy tulteng bennuk az egzisztencialis vonas. Nem mintha ez nem lenne
fontos, csak - tisztelet a kivetelnek - kisse egyoldalunak talalom a kialakult
kepet. Ezt ellenpontozando es kiegeszitendo, az ertelmiseginek egy idealistabb
aspektusara szeretnem felhivni a figyelmet.
Lenyegeben arrol a tulajdonsagrol van szo, aminek eltunesevel Julien Benda
(es Babits Mihaly) vadolta az ertelmiseget Az irastudok arulasa c. irasaban
meg a huszas evekben. Benda (es Babits) szerint az ertelmisegiek/irastudok a
mult szazad vege fele leszalltak a szellem es az abszolut igazsag magaslataibol
a foldre, a politika, a nacionalizmus, a politikai partok es mas partikularis
erdekek (manapsag ugy fogalmaznank, hogy a relativizmus) kiszolgaloiva,
ideologusaiva valtak, es ezzel foladtak partatlansagukat, a szellem erdek
nelkuli tevekenysegenek legfobb ertekebe vetett hituket. Az a reteg, amely
eddig az emberiseg lelkiismereti hangja volt, immaron materialista,
partikularis, alantas vagyainak es osztoneinek a megracionalizalojava,
ideologusava, a realpolitika kiszolgalojava valtozott.
Ebbol a gondolatbol en most eloszor nem az erkolcsi kerdest ragadnam meg,
hanem az episztemologiai vonatkozasut, aztan irasom vege fele megprobalom
megmutatni, hogy ez hogyan fugg ossze az erkolcsivel.
Ugy tunik, hogy az ertelmisegi "szakmaknak" van egy kozos belso tulajdonsaguk -
hogy celjuk az univerzalis, altalanos ervenyu keresese, es az ehhez alkalmazott
modszereknek is legtobbszor megvan ez a tulajdonsaguk.
Erre legtisztabb pelda talan a fizika. A fizikusok a termeszetet leiro
altalanos torvenyeket keresik, aminek vegcelja az az egyetlen, vagy nehany
egyenlet, amelyik megmagyarazza nekunk az univerzum mukodeset. Az alkalmazott
eszkoze nagy reszben a matematika, hogy ez miert tekintheto univerzalisnak,
talan nem kell magyarazni. A peldak folytathatok: az analitikus nyelveszek
az osszes nyelvtan folott allo univerzalis nyelvtan kutatasaval (is)
foglalkoznak; a filozofus az altalanos, minden emberre egyforman ervenyest
probalja megragadni (gondoljunk csak Kant kategorikus imperativuszara);
egy irodalmi muvet olyan mertekben tekintunk jonak, amilyen mertekben sikerult
a sajatsagos, az egyedi abrazolasan keresztul valamilyen altalanos emberit
bemutatnia; a targyilagos politkai tudos nem azert emeli fel szavat a
nacionalizmus jelensege ellen, mert helyette pl. a munkasosztaly
internacionalizmusat szeretne, hanem mert a nacionalizmus partikularis elv,
mindig valamilyen masik nemzet rovasara ervel, vagy rosszabb esetben tesz,
es ezzel az egyetemesseg elvet serti; es igy tovabb.
Platon, Arisztotelesz, Aquinoi Szent Tamas, Descartes, Pascal, Leibnitz,
Newton, Spinoza, Leonardo, Rembrandt, Bach, Gauss, Kant, Mozart, Beethoven,
Cantor, Frege, Einstein, Tolsztoj, Dosztojevszkij, Thomas Mann, Godel.
Tavolrol sem teljes, csak egy reprezentativ ertelmisegi csoport, amellyel
mondandomat erzekeltetni szeretnem: barmennyire is szerteagazo a tevekenyseguk,
ha eltunodunk rajta, hogy mi az a vonas, ami kozos bennuk, azt kell mondanunk,
hogy mindegyikuk valami altalanos, egyetemes ervenyut alkotott vagy fogalmazott
meg. (Itt persze most konnyen belem lehet kotni, hogy egyreszt az ertelmisegiek
tulnyomo tobbsege soha nem jut el ilyen magaslatokra, masreszt pedig, hogy
mihez kezdjunk az alkalmazott matematikusokkal, epiteszmernokokkel, es egy
csomo mas szakmaval, amelyeknel nem olyan vilagos, hogy hogyan kotodnek az
univerzalishoz. Valaszom: egyreszt engedtessek meg nekem az a luxus, hogy az
ervem erdekeben idealtipusokat vessek be; a kiveteleken ragodhatunk majd
kesobb. En vagyok az elso, aki beismerem, hogy amit itt mondok, az nem
abszolut ervenyu. Masreszt, a fenti ertelmisegiekre vonatkozoan, legyunk egy
pillanatra idealistak, ha ez ma mar nem is sikk: ne azt nezzuk, hogy mi van,
hanem hogy mi lehetne.)
Az ertelmiseginek errol a tulajdonsagarol eleg sok mondanivaloja volt
Sartrenak. Ha irasairol leporoljuk a marxista zsargont, akkor nehany
gondolata szerintem valtozatlanul ervenyes. Sartre a kozonseges ertelemben
vett ertelmisegit a "praktikus tudas technikusa"-nak nevezte. Tette ezt
azert, mert szerinte manapsag az ertelmisegiek funkcioja a tarsadalmi
munkamegosztason belul az, hogy valamilyen praktikus cel megvalositasahoz
elmeleti (vagy kevesbe elmeleti) tevekenysegevel jaruljon hozza. Ez a
praktikus cel altalaban valamilyen finanszirozo intezmenytol ered, amely
lehet allami vagy magantulajdonu. Ebben a tarsadalmi beagyazottsagaban a
modern ertelmisegi a kovetkezo dilemmaval talaja magat szemben: munkaja
belso celjainak es modszereinek megfeleloen univerzalis, am kulsoleg
partikularis celokat szolgal vele. Sartre szerint a praktikus tudas
technikusa akkor valik ertelmisegive, amikor ennek az ellentmondasnak,
a ket cel kozott letezo feszultsegnek a tudatara ebred.
Es ez a gondolat szolgal atvezeto hidul az ismeretelmeleti kerdesbol az
erkolcsibe, amit egy peldaval illusztralnek. Amikor Reagan elnok a 80-as
evekben bejelentette az SDI (csillagok haboruja) strategiai programot, az
amerikai fizikus kozosseg rogton ket taborra szakadt. Az egyik tabor,
elmeleti kiagyalojaval, Teller Edevel az elen fenntartas nelkul a program
moge allt. Ez egyreszt erdekes fizikai problemakat vet fel - mondottak -,
masreszt es foleg: a dollar is gurulni fog tole jopar evig a programban
resztvevo kutatoknak. Az elfogadas, ha nem is mindig bevallottan, de nagyreszt
realpolitikai erveken alapult. A masik tabor a program ellen tiltakozott,
egymas kozott halkan vagy hangosan, vagy aktivan, peticiok benyujtasaval,
tuntetesek szervezesevel. Az ervelesuk vegyes volt. Nemelyikuk pusztan Reagan
iranti megveteset fejezte ki tiltakozasaval. Volt aki a technikai
kivitelezhetosegben ketelkedett, megint masok a program strategiai
haszontalansagara mutattak ra. De volt egy csoprt (es termeszetesen atfedesek
is voltak), amelyik szamara egyszeruen a fizika belso, univerzalis celja
es kulso, praktikus celja kozotti feszultseg ebben az esetben tullepte a
kritikus hatart: a termeszet altalanos torvenyeit erdek nelkul kutato tudomany
elve konfrontalodott a radikalisan praktikus, partikularis es militans
kulso cel elvarasaval. Sartre ezt valoszinuleg ugy fogalmazta volna, hogy a
programot ellenzo praktikus tudas technikusaiban a ket cel kozotti feszultseg
felebresztette a lelkiismeretuket es ezzel ertelmisegive valtak. A munkaja
soran az univerzalis problemajaba botlo es azzal bibelodo ertelmisegi
egyedulallo pozicioban van ahhoz, hogy az ugyancsak univerzalis alapokon allo
erkolcs problemajaval talalkozzon, azon eltunodjek, sajat esetere vonatkoztassa
,
es a kovetkezteteseket levonja. Aki ezt az univerzalison alapulo belso
kapcsolatot felismeri, azt, ha intellektualisan oszinte, ez a felismeres
kotelezi.
Talan nem kell magyaraznom, hogy a problema mennyire valos manapsag, amikor
a legtobb ertelmisegi anyagi kiszolgaltatottsaga totalissa valt, megelhetese
attol fugg, hogy milyen rajta kivul allo celra, melyik intezmeny fogja penzelni
a munkajat. Es mintha ez a kiszolgaltatottsag a lelkiismeretet is
kompromittalna: a Sartre-i ertelemben vett ertelmisegive valas, felismerni a
feszultseget, a rossz celokat, hangot adni lelkiismeretunknek, manapsag egyre
nehezebbe valik, mert ez sokszor az egzisztenciankba, szakmank foladasaba,
vagy elvesztesebe kerulne. A szellem es a partikularis erdekek folott allo
igazsag neveben az emberiseg lelkiismeretehez szolo ertelmisegiek egy resze
inkabb leveti ezt a felelosseget, megmarad mezei szakembernek, a praktikus
tudas technikusanak. Hogy ne igy tegyunk, arra szolit fel es ad utmutatot a
Juvenal ekesszolo maximaja: For the sake of living don't give up the reasons
for living.
Ha pedig az ertelmisegiek azon reszhalmazat tekintjuk, amelyik a media
segitsegevel a kozvelemenyt kozvetlenul tudja befolyasolni - a reklam
szakemberektol a politikai think tankek ertelmisegijen, lobbystakon,
ujsagirokon at a valasztott politikusig, vagyis akikre leginkabb illik
Akos leirasa, hogy feladatuk a demokracia jatekszabalyainak az ertelmezeserol
es alkalmazasarol valo nyilvanos gondolkodas, akiknek Gramsci az organikus
ertelmisegi elnevezest adta, nos ha azt tekintjuk, hogy ezek
kozul hanyan szolgalnak partikularis erdekeket es nem tekintik az igazsagot
mindenek folott allonak, akkor ha megvaltozott korulmenyek kozott is, de
helytallonak tunik az irastudok arulasarol szolo Benda-Babits tezis.
Ennek alatamasztasa egy kulon miset kivanna, amibe azonban en nem fogok
belemenni.
Leirer Laszlo
|