[Csutortok]
Ragyogo napsutesre ebredunk. Ma nincs muzeum, nincs vasarlas:
strandolni fogunk, meghozza Puerto de Moganban. Busszal masfel ora
az ut, ezert koran kelunk, felhajtjuk a kavet, nem vesztegetjuk az idot a
reggelizessel. Kilenc ora sincs mire a 30-assal Playa del Inglesre erunk.
Leulunk a keritesre es varjuk a 32-es buszt. Mulnak a percek, mind
tobben es tobben vagyunk. Busznak nyoma sincs. Az sem segit, hogy
ragyujtok. Amikor aztan befordul a sarkon, messzirol latszik, hogy allnak
benne. Velunk teljesen megtelik, megallas nelkul hajtunk vegig a varoson.
Arnold a sofor mellett all, onkentelenul is felvonja a vallait, ahanyszor a
feltuno busz latvanyara felallnak a kopadokrol az emberek a
megallokban. - Legalabb nem zsibbad el a labuk. - vigyorog Arnold.
- Tanto que ver... Annyi a latnivalo... - forditom le az egyik elsuhano
hirdetooszlopon a szoveget. Arnold csodalkozva nez ram. Nem arulom
el, hogy az elozo megalloban a sokkal erthetobb "So much to see" all a
reklamon.
A maspalomasi vilagitotorony elott egy kilometerrel elkanyarodunk,
kovetjuk a tengerpart vonalat. A temetot elhagyva a Playa de Meloneras-i
betero utan, lapos kodarabokbol kis cement segitsegevel osszetakolt
csatornakkal csikozott, kopar dombok kozott robogunk. Ott, ahol
nincsenek csatornak, hatalmas csuszamlasoktol heges a kietlen videk.
Rettenetes ereje lehet az idonkent lezudulo esoviznek.
Arguineginhez kozeledve zoldello bananultetveny tori meg a videk
monotonsagat, balra, az oceanba nyulo felszigeten, a vilag talan legszebb
fekvesu cementgyaranak a kemenyei tunnek fel. Az ut kiszorul a partra,
alattunk zold-feheren haborog a tenger. Tekintetemet le nem veszem a
homokko falrol, es csak akkor nyugszom meg, amikor mar Arguinegin
foutcajan haladunk. Oromom korainak bizonyul, mert Puerto Ricoig vegig
a tenger mellett kanyarog az ut. Szorosan a hegyoldal mellett haladunk,
melyben voros es szurke, nagyjabol vizszintes retegek valtjak egymast.
Egyesek vastagabbak, masok vekonyabbak. Vajon hany ezer ev telhetett
el ket kitores kozott?
Puerto Rico napfenyben furdo strandjat elhagyva az ut jobbara magasan, a
tenger mellett vezet, csak a szamos szezon-folyo, barranco volgyeben
kanyarodik be a torkolatnal vert hidhoz. Hatalmas teherautok kapaszkodnak
a hegyoldalban, viszik-hozzak az epitoanyagot. Nehany ev mulva itt is
minden zoldbe borul, es az erintetlen laguna zold vizeben szazak es szazak
lubickolnak.
A tavolban neha feltunik egy feheren csillogo kikoto, de ki er ra a tajat
csodalni? Az ut neha derekszogben kanyarodik, az az erzesem, hogy
kilogunk a szaz meterrel alattam haborgo tenger fole. Vezetonk felkezzel
iranyitja a buszt, kozben a mellette allo, feher bluzos holgyet fuzi.
- Meg csak egy megallo van Puerto de Moganig. - Arnold elhallgat,
ektelen dudalas rezegteti meg az amugy is megfeszitett idegeinket. A
szikla mogul egy masik busz orra tunik elo, vezetoje bevagja a feket,
majd a legnagyobb termeszetesseggel jelzi, hogy erti a csiziot. Lassan
hatral, ereszkedunk utana. A sarok mogott kiszelesedik az ut. Mintha a
buszunk is erezne, hogy vege a megprobaltatasoknak, vidaman robog a
20 km-es sebessegre into tablak kozott, hatalmas porfelhot verve fordul
be a platan es szomorufuz keresztezesere emlekezteto fak arnyekaban
meghuzodo kocsma ele. Vegallomas. Reszketeg leptekkel szallunk le.
A megpattant, oriasi, kobe fagyott vulkanikus lavabuborekok toveben
epult telepules foterere kis arkon keresztul vert hid vezet. Arnold
elragadtatva fenykepezi a viragagyas kozepen St. Rita szobrat, aki
valoszinuleg a telepules vedoszentje. Dog meleg van, a sarga
hibiszkuszok kilogo nyelvvel bagyadnak az izzo napsutesben. Beterek
egy huvos supermercadoba, sort es egy kis ragcsalnivalot vasarolok.
Mogan kikotojeben oceanjaro vitorlasok szazai varnak a kedvezo
szeljarasra. A piros-ciklamen szinben virito bougainvillea bokrok tuskes,
eros agai felfutnak a kornyezo, hofeherre meszelt hazak falara.
A kristalytiszta vizben felmeteres halak uszkalnak. Megilletodve
bamuljuk a vakitoan csillogo jachtokat. A vitorlak arnyekabol beszelgetes
es evoeszkozok zaja szurodik ki. A kikoto-parancsnoksag epulete elott
eppen folyik a beszallas, a Salmon - azaz a Lazac - tarsasag
setahajojara. - Puerto Rico 600 Pts - all a kifuggesztett menetrenden.
Negyszerese a buszjegy aranak.
A kikotonek a szarazfold fele eso vegeben elhanyagolt, kozepes nagysagu,
javitasra varo hajok sorakoznak a szarazon. A telepules szelere erkeztunk,
az utnak vege, elottunk meredek sziklafal, es az azt ostromlo hullamok. A
vilag vegen vagyunk, innen csak visszafele van jarhato ut. (Utolag megneztuk
a terkepen, es tenyleg, a sziget delnyugati reszen csak jo otven kilometer
utan jarhato ismet a part.) Hamar megunjuk a hullamok duborogeset,
atvagunk a foteren es kimegyunk a strandra.
A part alig lehet hosszabb szaz meternel, finomszemcses, sargasszurke
homokjan feketen viritanak a nedves reszek. A kis obol bejarata szuk, ezert
szinte tukorsima a viz felulete. Kevesen vagyunk, a kiberlesre varo nyugagyak
fele sincs elfoglalva. Udvariasan nemet intek az elenk sieto, napernyot ajanlo
vallalkozonak, es hosszas merlegeles utan a strand szelen allapodunk meg.
Arnold felhuzza a magunkkal hozott osszecsukhato napernyot - erdekes,
hogy svedul kinyithatonak nevezik - es elovesszuk a sorosdobozokat. Del
van, a nap erosen sut, jol esik menedekbe bujni. A kozelunkben fiatalok,
nemetek es angolok hevernek, vagy eppen kenegetik magukat.
Nem hoztunk magunkkal furdoruhat, bugyira vetkozom. Arnold a bermuda
shortjaban marad, azzal is megy furodni. - Meleg a viz - jelenti, amikor
visszajon. - Ebbe te is belemehetsz.
- Latsz klotyot valamerre? - kerdezem, aggodalmas pillantast vetve a part
duledezo epitmenyei fele. Arnold a fejet razza.
- En mar megoldottam - a fejevel a hata moge int. - Nincs az a meresmodszer,
amelyik ekkora higitasban kimutatna.
Nincs mas valasztasom, kovetem a peldajat. A viz 22-23 fokos lehet.
Bevezetonek egy kicsit uszkalok, a parttal parhuzamosan, es csak akkor
hagyom abba, amikor latom, hogy ket meterrel elottem, Arnold hirtelen a
nyakaig sullyed. Ketsegbeesve teszem le a labamat a combkozepig ero
vizben. Arnold felall, hangosan rohog. Mit tegyek, ha egyszer viziszonyom van?
Dobozbol isszuk a jeghideg sort, hunyorogva nezegetjuk napernyonk alol a
lehorgonyzott vitorlasok arbocainak jatekat, a hullamokbol orankent
felbukkano sarga tengeralattjarot. Husz meter melyre megy le, es egyszerre
negyven turistat visz magaval. Nem csabit a gondolat.
Arnold harmadszor is elmegy sorert, en meg haromszor uszkalok.
Kihasznalom az alkalmat, hiszen az eros hullamzas es a vele jaro viz alatti
aramok miatt eddig nem nagyon mertem bemenni az oceanba. Kezdem
megszeretni a helyet, a magasbol idonkent felhangzo veszett tulkoles sem
zavar mar.
- Mi allt a tablan, mikor indul a hajo? - Arnold a lemeno nap fenyetol
hunyorogva nezi, amint a fejunk folott magaslo szikla szegleten egyensulyozo
busz megvarja, amig a felfele kapaszkodok currikolnak az utjabol.
Ertekelem a figyelmesseget, szedelozkodunk. Ugy latszik masok sem
rajonganak a buszert, mert mar egy hatalmas sor kanyarog a beszallasnal.
A hajo nagy, igy valamennyien elferunk, sot meg ulohely is jut nekunk. Kicsit
himbalozunk az oldalrol erkezo hullamoktol, de mire Arnold gyomra reagalna,
mar Puerto Rico kikotojenek csendes vizen lebegve varjuk, hogy leeresszek
a hajoletrat.
Az 1-es buszra szallunk, amely kerulo uton, de atszallas nelkul visz Las
Palmasig. Keso estere jar mire a szallodankba erunk. Arnold ruhastol elalszik
a megbontatlan agyon.
Udv, Zita neni
|