Szurdi Miklos: Ima 

Az egre nezni segits nekem
hogy ujra erezzem a fenyt...
hogy tunjon mar az ejszaka,
segits, hogy ne higyjem en...
hogy sirnak korben a fak...
hogy szaraz minden virag...
hogy aki elkiser, 
aki mindent iger,
aki a szivemhez er,
soha nem ker mar...
Szemedbe nezni segits nekem,
hogy benne lathassam a fenyt!
Arcomhoz ersz, segits hogy atlepjem en...
Az arnyat ami szetszakit,
a napod ami megvakit,
a huvos tavaszokat 
szaz kodos ejszakat,
mutasd a fenyt, ami ujra megtanit...
elhinni a szot segits meg nekem,
almodni a jot segits meg nekem...
Es a konnyeken at mosolyogva csak allni segits...
Megtenni mit kell, segits most meg,
melybol jonni fel segits nekem!
Es ha elindulok, vegre odaerni segits!
Valaha reg, valaha reg, valaki elhagyott valakiert
valaha reg, valaha reg, valahogy szebb volt meg minden...
Meg tudtam miert kel a nap, 
es hogy miert nyugszik le a hold...
Valaha reg... vegtelen reg... valahogy jobb voltam meg...
Elhinni a szot segits meg nekem!
Almodni a jot, segits meg nekem!
Es a konnyeken mosolyogva csak allni segits!
Megtenni mi kell, segits most meg,
melybol jonni fel, segits nekem!
Es ha elindulok vegul odaerni segits...
Most segits...
Segits me'g!