>A helyesirasa szabalyzatot hulyesegnek tartom mindaddig, amig az SZABALYZAT.
>Legyen "csak" TANACSADO - amiben ahol csak lehet, legyenek egyenrangu
>alternativak: szo"lo" - szo:llo" - szo"llo" - attol fuggoen, hogy az egyes
>videkeken hogy mondjak.
>Vagy: buffe' - bufe' stb. stb.

A problema eredete a kovetkezo.

A magyar nyelv - eppugy, mint minden nyelv - valtozatokban el. Az egyseges
"kimuvelt", "nemzeti" nyelvek letrehozasat tarsadalmi, gazdasagi, muszaki
nehezsegek tettek szuksegesse. Az utobbira pelda, hogy Magyarorszagon az 1820-a
s
evekben a nyomdaszok koveteltek az egyseges helyesiras kialakitasat. Az egysege
s
nyelv hianya a kulonbozo dialektusok beszeloi kozott felreertesekre adhattak
okot. Peldaul videken az, akinek ket csaladja van, ket gyermek szuloje, masutt,
igy Budapesten is, bigamista. Ugyanerre pelda az egyszeri parasztember, akit
megkerdeztek, hogy hany gyereke van, kozolte: gyerek csak egy van, de lany van
ot. Szoval a nyelvet szabalyozni kell, mert kulonben erthetetlenne valik,avagy
nehezsegek lepnek fel. Persze, a maganleveleidben a szo"lo" - szo:llo" -
szo"llo" valtozatok barmelyiket hasznalhatod, de mit csinaljon a szegeny
nyomdasz. Alkalmazkodjon mindenki egyeni rigolyaihoz? Az nyelv egyseges formaja
nem nyelveszeti, hanem szociologiai kerdes. A tarsadalom az Akademiat ruhazta
fel a dontes jogaval, amelyet lehet ervekkel alatamasztani, de ezek az ervek
sohasem egyertelmuek, ezert az onkeny kikuszobolhetetlen. Tudomasul kell venni,
mint annyi mas tarsadalmi konvenciot.

>Az irott nyelv ugyanis nem e'lo" nyelv, hanem annak rendkivul elnagyolt,
>lemerevitett "rekord"-ja, kodolasa. Valamivel pontosabban lehet rogziteni a
>nyelvet a nyelveszek altal hasznalt specialis karakterekkel (az e beturesok
>e hangot talaltak ki). Vagyis abszolut mesterkelt valami.

Az. De minden tarsadalmi konvencio ilyen. Kodaly Zoltan az 1954-es helyesirasi
szabalyzat kiadasa elott oriasi kampanyban fogott a nyilt es a zart "e"
megkülönbözeteteseert. Termeszetesen, nem sikerult a terve, amellyel az orszag
lakossaganak tetemes reszet arra kenyszeritette volna, hogy megtanuljon valamit
,
ami a sajat nyelvhasznalatatol idegen. Eppen eleg gondot okoz a j-ly
megkulonboztetese, valamint a lakossag mintegy 25%-a szamara a rovid es hosszu
i, u, u: megkulonboztetese.

Ferenc

> Nepszabadsagban hetekig folyt a vita nyelveszek (!)
> kozott arrol, hogy hogyan kell elvalasztani a kiralynoi varos nevet:
> Veszp-rem vagy Vesz-prem, vagyis a massalhangzo-torlodas szabalya, vagy -
> osszetett szorol van szo? - a ket szo eredeti alakja szerint?

> Nem tudtak eldonteni!!!
Ez csak urban legend lehet. Ugyanis a Veszprém név soha életében nem
volt összetétel (ige+főnév típusú összetételek nincsenek is a
magyarban). A névadás alapjául szolgáló személynév nyugati szláv
eredetű: Bezpřěm 'makacs, önfejű, békétlen ember'.
Amin valóban vitatkozhattak, az nem helyesírási-elválasztási, hanem
fonológiai kérdés, jelesül, hogy a szótaghatár (nem az elválasztási
határ, hiszen az a szabályok szerint maximálisan egyértelmű:
Veszp-rém) a p előtt vagy után van. Ez régóta vitakérdés, és
valószínűleg sosem lesz rá egyértelmű válasz. Van, aki szerint a p az
első szótaghoz, van, aki szerint a másodikhoz tartozik, van, aki
szerint egyikhez sem. Egyébként a latin elválasztási szabályok a p-t a
második szótaghoz kapcsolnák, a szláv nyelvekéi mindkét megoldást
elfogadják, a magyar pedig a p-t az első szótaghoz köti.

> A helyesirasa szabalyzatot hulyesegnek tartom mindaddig, amig az SZABALYZAT.
Minden szabvány, etalon az. Viszont ne feledd, hogy nem kötelező
érvényű!

> Legyen "csak" TANACSADO - amiben ahol csak lehet, legyenek egyenrangu
> alternativak: szo"lo" - szo:llo" - szo"llo" - attol fuggoen, hogy az egyes
> videkeken hogy mondjak.
> Vagy: buffe' - bufe' stb. stb.
Mások meg szeretik, ha nem kell azon gondolkozniuk, a szőlő, szöllő,
szőllő alakok közül melyiket írják le. Arról nem is beszélve, hogy
mennyivel könnyebb egy szöveget úgy elolvasni, hogy egy szóhoz állandó
íráskép tartozik, mint ha ezt az automatizmust lelőnénk. A nagy
adatbázisokban való keresésről nem is beszélve. Ne feledjük: a
helyesírás sosem az írást, mindig az olvasást szolgálja, hiszen sokkal
többet írunk, mint olvasunk. És ha én leírom, hogy szőlő, azt te
kedved szerint olvashatod ki [szőlő] vagy [szöllő], esetleg más
alakban az anyanyelvváltozatodnak, hangulatodnak stb. megfelelően. Az
olvasó számára az esetek túlnyomó részében totálisan indifferens, hogy
a szerző pontosan miként is ejti az aktuális szót.

> Az irott nyelv ugyanis nem e'lo" nyelv, hanem annak rendkivul elnagyolt,
> lemerevitett "rekord"-ja, kodolasa.
Hát ez is egy rendkívül elnagyolt állítás. De ebbe most ne szaladjunk
bele.

> Valamivel pontosabban lehet rogziteni a nyelvet a nyelveszek altal
> hasznalt specialis karakterekkel (az e beture sok e hangot talaltak
> ki).
Azzal nem a nyelvet, hanem a beszédet rögzítheted. Ráadásul nem is
annak teljes valóját, csupán a szegmentális részét.

> Vagyis abszolut mesterkelt valami.
Azért vedd észre, hogy a fonetikus írás sokkal mesterkéltebb. :-)


Üdv: Attila