Kedves Lista!

#3511 Forgószél írta:
> Mi, a sok korláttal rendelkező felnőttek vagyunk azok,
akik a gyermeknevelés során, vagy ha úgy tetszik a
szocializáció során, neveljük bele gyermekeinkbe a
korlátokat. Ahogy nő a gyerek, úgy kap egyre több és több
korlátot.
A lehető legkorábban és leggyorsabban a kreativitást
korlátozzuk le. Akár mi, AK-os is, teljesen tudattalanul.
Észre sem vesszük. Automatikusan mondjuk a gyereknek, hogy
ne hülyéskedjen, ne álmodozzon. Viselkedjen rendesen, ő már
nagyfiú vagy nagylány.
Oké, hogy írunk egy életsorsot, de mint mindenen, azon is
lehet, szerintem, változtatni. Vannak ugyan stabil
csomópontok, amiket érintenünk kell. Feladatok, melyek alól
nem bújhatunk ki, de az utat, két csomópont, vagy feladat
között kedvünkre járhatjuk. Pontosabban, járhatnánk, ha nem
nevelnék belénk, ill. mi sem nevelnénk bele a gyermekeinkbe
a sok korlátozó hiedelmet:)
Egyre jobban, Réka - Forgószél
>

Kedves Réka!

Nagyon tetszett a leveled, a benne leírt gondolatok.
Köszönöm. Nem csak a gyermekeinkbe neveljük a korlátokat,
hanem egymásba is. Nem egyszer itt a Listán.
Amikor tavaly arról írtam, hogy írtam egy mantrát a
lányomnak, hogy pozitívan változzon az élete, akkor többen
szóvá tették, hogy miért akarom én megváltoztatni a
gyermekemet. (A Listára is elküldtem) Az egyik mondat éppen
a kreativitással volt kapcsolatban, amit Te is említesz.
Örülök, hogy megtettem. Jelentős változás áll be nála
pozitív irányba. Kivirult, megnyílt, a mantra előhozta a
felszín alatti képességeit.
Több AK-s szülő is elkérte. Persze számukra átalakítottam az
ő, illetve a gyerek igénye szerint. Ez is eredményes volt.
Mondhatjátok, hogy dicsekszem. Nem ezzel a szándékkal írtam
ezt a levelet, hanem azért, hogy merjetek kezdeményezni,
változtatni, ahogy Réka is említi levelében a korlátozó
hiedelmeket.

Ezt a levelet a napokban kaptam Amerikából:

"Tavaly nyáron valamikor elolvastam az összes baba -
meditációs írásodat. Tetszett nagyon, jó kezdet volt nekem,
hogy átalakítsam a gondolkodásomat a terhességről, mivel már
akkor tervbe volt véve a baba, de féltem is sok mindentől.
Készítettem anno jegyzeteket belőle magamnak.
Tavaly még nagyon stresszes helyzetben voltam a
munkahelyemen. Nem maga a munka (bár részben az is), hanem
1-2 ember megkeserítette a mindennapjaimat. Akkor elkezdtem
felhasználni azt a szöveget, amit Te a hix.hu agykontrollos
listára felírtál. Kinyomtattam, és minden reggel kb. 3-szor
felolvastam hangosan, volt, amikor többször is a nap
folyamán. Már kb. 1 nap után jobban éreztem magam. Szóval
nagyon hatásos volt."
>
Én azt gondolom, hogy az agykontroll az egyik legjobb
módszer erre. Egyszerű, érthető, könnyen csinálható. Érdemes
próbálkozni vele, mert nem veszíthetünk, csak nyerhetünk
általa.
Szeretettel, István (Bp.)

Kedves Lista!

Réka írta:
>Mi, a sok korláttal rendelkező felnőttek vagyunk azok, akik
>a gyermeknevelés során, vagy ha úgy tetszik a
szocializáció során, neveljük bele gyermekeinkbe a
korlátokat.
>
Megdöbbentő dolgot hallottam ma, 2010.03.24.-én a déli
hírekben az m1-en. Magyarországon minden ötödik gyermeknek
lenne szüksége pszchológusi kezelésre.
Mit gondoltok ez kinek a felelőssége? Szülőé, a társadalomé?
Szeretettel István (Bp.)

Kedves Lista!

Megkérnélek benneteket, hogy ha csak egy mód van rá ne magánba 
írjatok.
Nem vagyok se tanító se valami háziguru, és nem reklámozok semmit.
Hosszabb magánlevelezésre sajnos egyébként sem futná az idömböl.

Aniko! Leveled minden sorát köszönöm!
-----------------------<+>-----------------------
       Réka - Forgószélnek:
> Két dolgot juttatott eszembe írásod:
> 1.) A tudás, sokszor korlátoz és hátráltat.
A tudatlanság méginkább!
> 2.) Minden a szocializációnál kezdodik.
Mármint a szülök egykori szocializálódásánál :)) mivel nevelésünk 
eredményét nem a gyerekeinken, hanem az unokáinkon fogjuk látni.
-----------------------<+>-----------------------
       Hajni írta:
> Szeretnék többet megtudni ezekrol az alapveto törvényekrol...
Jön..........
-----------------------<+>-----------------------
       Laci írta:
>....én pl semmi vágyat nem érzek hogy sok pénzem legyen,...
>....és ennek ellenére megvan minden...
Rokonlélek.....
-----------------------<+>-----------------------
Mik lennének a vonzás törvényének müködéshez (is) nélkülözhetetlen 
feltételek?
(Hajni!) Több is van, de egy közülük kulcsfontosságú: a megbocsátás.
Ennek kulcsszerepét talán nem is igazán a betöltött sulya adja, hanem 
inkább az a tény, hogy a "megbocsátás" egy igen komplex, sokrétü 
dolog, ezért könnyen elsiklik az ember a lényeg fölött.
A megbocsátás ugye pszihológiai értelemben megbékélés, lelki 
egyensúly, harmónia.
Vallási értelemben: a feloldozás, másutt önfeloldozás.
Gyógyítás értelmében: a "méregtelenítés", az egészség.
Misztikus szemmel nézve pedig mindez "csupán mellékhatás".
(Azért "csupán", mert valahogy éreztetni szeretném, hogy itt most 
másrol van szó :)).

Minden teremtés, és alkotás a jelenben történik. Nem az egónk lineális 
jelenében (!), hanem a lélek idötlen örök jelenében. Ez utóbbit 
célozzuk meg pl. alfában.
A "megbocsátás" is egy kicsit olyan gyüjtöfogalom, mint pl. a vonzás 
törvénye.
Szerepe minden teremtö munkánkban az, hogy vele teremtsük meg 
magunknak az elöbb említett jelent. Vele kapcsoljuk ki, zárjuk le a 
multban megélt ÖSSZES hatásokat, és ami a legfontosabb: ezzel együtt 
lezárjuk magát a multat is! Ez az elsö feltétele annak, hogy 
zavartalanul tudjunk müködni, teremteni a jelenben.
(Réka!) Ilyen zavaró hatás pl. a szocializálódásunk beidegzödései is 
:)

Ám ez nem elég! Sokan (több elismert szerzöt is beleértve) elfelejtik, 
hogy ki kell kapcsolni még a lineáris JÖVÖ összes zavaró hatásait is! 
Ez többek között az összes ragaszkodásaink, vágyaink, reményeink stb. 
kioltását  jelenti.

Ha eljutottunk oda, hogy a mult-, és jövö kapui ily módon lezárultak, 
marad a tiszta és zavartalan jelen, (misztikus értelemben a szeretet 
állapota !!!) ahova most beemelhetünk egyetlen (!!!) olyan képet, 
vágyat vagy célt amit el szeretnénk érni.

Tehát a megbocsátás lényegében sokkal több annál mint pl. megbocsátani 
az ellenségeinknek, vagy önmagunknak.

Szeretettel,   Remete

Kedves Listaolvasók!

#3510-es reflexiomban említettem a vágyak beteljesülésének 22-es 
csapdáját.
Ez a fogalom, úgy érzem így utólag, egy kicsit ködös, és magyarázatra 
szorul.

Ami a vágyainkat illeti nem hiszem, hogy sok újat lehetne róla írni.
Vágy az, ha meg szeretnénk szerezni valamit, és ha meg szeretnénk 
szabadulni valamitöl.
Vágy az, ha el szeretnénk érni valamit, és az is ha el szeretnénk 
kerülni valamit.
Vágy az, ha jót szeretnénk, és az is ha rosszat. Stb. stb.
A vágyak állandóan jelen vannak az életünkben. Ám vágyaink, többször 
is mint gondolnánk, konfliktusban állnak egymással vagy valamelyik 
kozmikus törvénnyel.

Budha tanainak egyik pillére éppen a vágyakról szól, méghozzá a vágyak 
kioltásának kulcsfontosságáról.
Budha és a Titok is végsö soron az ember boldogságát igéri, de ha 
Budha tanát és a Titok "tanát"  egymás mellé tesszük, akkor egy zavaró 
ellentmondást kapunk:
Vágyak kioltása - vágyak megvalósítása,  ugyanazzal a céllal.....
Ezt az "ellentmondást" neveztem (kicsit vulgárisan) "a vágyak 
beteljesülésének 22-es csapdájának".

Megjegyzés 1: Budha tanaiban a "vágyakozás" egyre inkább 
"ragaszkodás"-ra cserélödik. Nem ugyanaz, de tekintsük itt egyszerüen 
ezeket a fogalmakat egy érem két oldalának.

Megjegyzés 2: Az eredeti misztikus szentencia valahogy így hagzik:
"Vágyak megvalósulásának feltétele a vágyak kioltása".
Szigorúan misztikus értelemben véve ebben így semmiféle ellentmondás 
sincs.
A Titok viszont távolról sem ebben a szellemben íródott.

Szeretettel,  Remete