Kedves Olvasó, kedves István!
Nagyon örülök, hogy reagáltál, és rávilágítottál a homályos pontokra,
másrészt sajnálom hogy írásom ekkora félreértésre adott okot.
Mélyebb félreértések elkerülése végett úgy érzem tisztázni kellene
néhány pontot.
Mi itt a listán mindannyian egy irányba evezünk az AK-t gyakorlók
érdekében, vagyis írásaimban senki se lásson AK kritikát.
A bevált AK modell akármilyen sikeres is, sajnos akadnak olyan tagok
is akik bizonyos területen nehezen jutnak ötröl a hatra.
Ha van egy, akármennyire is rendhagyó ötleted, tanácsod, impulzusod,
amiröl úgy gondolod hogy valakit átsegíthetsz vele a holtponton,
azt úgy gondolom te is szívesen megosztanád másokkal. Nem?
Reflexioimban én is mindég erre törekszem.
Most pedig nézzük csak a kételyt pontról-pontra :)
>Nyilvánvalóan igazad van az abszolútumban, viszont mi itt a
>polaritásban élünk, ahol a Fény, Fény a sötétség, sötétség.
A polaritásban élünk, semmi kétség afelöl, de szerinted mégis
hol vannak a polaritás gyökerei?
>Na már most, lehet, hogy egyfajta gondolkodás alapján
>a sikertelenség a siker hiánya, vagyis nincs. Dehogy nincs.
>A Listát olvasók között is van bőven "sikertelen" ember,
>aki azért olvassa a Listát, hogy segítséget kapjon ennek
>a kérdésnek a megoldására.
Igen István, róluk van szó. Akik megoldást keresnek, de sajnos még nem
találtak. Rajtuk próbálunk segíteni, ötleteket adni ezen, és más
fórumokon is. AK-os kifejezéssel élve, az én "sikertörténetem" amiböl
az érdeklödö esetleg meríthet, az most éppen a "szemléletváltásról"
szólt.
Nem találsz olyan iskolát, bölcset, filozófust, gondolkodót aki nem
látna biztos változást a szemléletváltásban.
>> Mint már kifejtettem, minden lépésünkkel, döntésünkkel
>>természetesen csakis jót akarunk, elsősorban magunknak.
>Misztikus értelemben igazad van, de a polaritás világában ez nem
>igaz, mert akkor az öngyilkos ember is jót akart magának, azért lett
>öngyilkos. Élvezkedett kicsit.
Értem az iróniát, de félreértettél. Nem tehetsz róla, hisz túl rövid
voltam.
Kezdjük a legelején: Gondold végig az életedet, és mond meg öszintén,
történt-e akár egyszer is olyan az életedben, hogy rosszat akartál
önmagadnak ?
Biztos vagyok benne, hogy a válaszod: nem!
Abban is 100% százalék biztos vagyok, hogy aki ezt olvasta, önmaga
részéröl úgyszintén nemmel válaszolt.
El tudod képzelni egyáltalán, hogy van valaki aki másként van vele?
Gondolod az öngyilkost esetleg más törvény irányítja mint másokat?
Nézzük akkor egy öngyilkos példáját:
Öngyilkosságnál mi az elsö kérdés amit mindenki feltesz?
Az, hogy "MIÉRT?" Ugye azért mert meg szeretnénk ÉRTENI,
hogy mi volt az a körülmény amiböl az illetö nem tudott "jobb"
kiutat találni. Az ö szorult helyzete, esetleg beteg elméje vagy
belsö "programok öszhatása" mellett miért éppen ebben látta a kiutat?
Ha tudott volna "jobbat" akkor nyilván nem az öngyilkosságot
választja. De nem tudott jobbat. Úgy gondolta (persze mindég tévesen),
hogy ez a "legjobb" amit tehet.
Remélem érezhetö a "jó" fogalmának e mélyebb jelentése.
Egyébként biztos, hogy nem volt benne élvezet, mert ez a "jó"
egyáltalán nem a polaritás világáról szól.
>Jót akart magának az a nő, aki meddővé tette magát és nem lehetett
>gyereke. Jót akart magának a beteg, azért lett beteg.
Figyelj, azt írtam, hogy minden LÉPČSÜNKKEL, és DÖNTÉSÜNKKEL
akarjuk önmagunk javát!
A meddöség egyáltalán NEM egy szándékos LÉPÉS, DÖNTÉS,
vagy AKARÁS eredménye. Ilyet senki sem VÁLASZT, és éppen ezért
a beteg sem azért beteg, mert úgy DÖNTÖTT, hogy az neki jó.
Az, hogy "önmagunknak mindég jót akarunk", a meddöségre, és
betegségekre egészen más módon vonatkozik. Tegyük fel, hogy valaki
sokáig egészségtelenül táplálkozott, mert azt "szerette", vagy
dohányzott mert "jól esett" neki, stresszesen élt, mert a megfelelni
vágyás hajtotta (ugye milyen jó érzés, ha sikerül megfelelni) stb.
Ebböl és millió hasonló "jóakarásból" adódhattak esetleg a késöbbi
problémák, de inkább töröld-töröld.
Csodálom, hogy nem ismersz rá, hisz végeredményben a tevékenységed
része amiröl beszélek, csak éppen egy egészen más szemszögböl.
Ezen a mélyebb "jótakarási" principiumon azért is érdemes meditálni,
mert aki megérti az soha az életben nem tud többé pl. elkeseredni, és
sikertelenséget látni. Másszóval ez egy szemléletváltás a sok közül,
ami az alaprezgésünket optimistává teszi. Az optimista emberek
pedig eredményesebbek, tovább élnek, egészségesebbek stb.
>Bizony, bizony ebben a
>világban nagyon sok tudatosan, vagy tudattalanul "rosszat akaró"
>ember él!!! Ki önmagának akar rosszat, ki másnak.
Bizony él a nyelvben a "gonosz ember", "gonosz lélek" stb kifejezés,
de megfigyelted, ezt sose a "gonosz" személy mondja magáról. Miért?
Mert az úgynevezett "gonosz" ember olyan mint a kígyó amelyik megmar.
A kigyó nem tud mást mint amit a természete diktál, vagy megenged.
Így a gonosz enber is képtelen másra mint amit természete diktál, vagy
megenged.
Az ö világában sajnos éppen az a természetes, és az a "jó", amit mi
általában elitélünk.
Ezzel semmi esetre sem arról szólok, hogy most szeretni kell öket,
hanem arról, hogy egy ilyen látszólag egészen más erkölcsi világban
élöt személyt is ugyanaz az egyszerü "jó" törvénye mozgat mint bárki
mást.
Ha látod azt, hogy valaki hülyeséget csinál, nem szoktad megkérdezni
úgy magadban, hogy "neki vajon mi "jó" van ebben?" Mi lehet az a tudat
alatti kifürkészhetetlen program ami szerint éppen ebben leli kedvét?
Gondoltál már arra, hogy pl. aki bosszút állt, annak ez valamilyen
beteges kielégülést, másszóval "jó" érzést okoz? Ha a belsö programjai
szerint tudna jobb (!) megoldást nem vetemedne ilyesmire.
A "jó" kifejezés mint látod nem azt jelenti, hogy "szerintem jó", vagy
a társadalom normái szerinti "jó", azt se jelenti, hogy elfogadom a
disznóságokat, hanem azt, hogy legbelül a "misztika" szintjén müködik
egy szinte primitíven egyszerü mérlegelési program, ami a polaritás
világában sokszor érthetetlen, és látszólag értelmetlen lépésekre
is késztethet.
Ezt ismerve gondolom mindenki megérti, hogy egy szeretet által
vezérelt "távbefolyást" milyen egyszerü lehet megvalósítani.
Gondolod István, hogy az éjszakai "üzenés" nem ér le ilyen mély
gyökerekig?
>Ezen okfejtés, vagyis a "csakis jót akarunk" alapján, jók a háborúk
>is és a >tömeggyilkosságok, mert az ezeket kirobbantó emberek jót
>akartak.
>Hát ..... nézőpont kérdése. Erre Jézus sem mondta azt, hogy ez jó.
Tényleg ennyire félreérthetö volt amit írtam?
Minden háborúnak megvan a maga beteges logikája. Gondolj csak bele:
melyik háború indult el csak azért, hogy elveszítsék? Valami elönyre
(jóra), csak számított az, vagy azok akik a háborút indították. Akit
pedig támadás ért, nem-e úgy próbál védekezni, ahogy ö azt a
legjobbnak látja? Látod ismét a "jó", de itt már nem indivídum,
hanem kollektív szinten.
Jézus persze nem mondta, hogy a háború jó, viszont a megbocsátás ösi
gondolata mit gondolsz mire épül?
>>- Nemcsak az a lényeg, hogy mit, hogyan és miért teszel,
>>hanem az is, hogy milyen ÉRZELEMMEL!!!!
>Igen és ezek az érzelmek határozzák meg és erősítik a rezonanciánk
>előjelét, pozitív vagy negatív voltát. Márpedig, "amire rezonálsz,
>azt vonzod!"
>Vagyis negatív érzelmek, negatív dolgokat, a pozitív érzelmek pozitív
>dolgokat vonzanak be.
"Amire rezonálsz, azt vonzod!"
Ez így a vonzás törvénye. Tömör, érthetö, minösítés nélküli, semleges.
Kérdésed, amire eredetileg reagáltam így szólt:
>....az adott személy, miért rezonál a sikerre,
>illetve a sikertelenségre?? (#3724)
Megpróbálom most másként leírni:
Mivel a törvény semleges, nem törödik azzal, hogy amit vonz azt te
sikernek, vagy éppen sikertelenségnek tartod, ezért nem állíthatjuk
(szó szerint) hogy a vonzás törvénye képes konkrétan a sikertelenséget
vonzani. Elöbb vonz valamit, mondjuk úgy "vakon a vak programok"
szerint, ami majd manifesztálódik, amiröl késöbb lesz idöd
eldönteni, hogy az-e amire vágytál vagy nem. Ezután beszélhetünk
csak sikerröl, vagy sikertelenségröl. Minden ami elötte történik az
egy minösítés nélküli, semleges folyamat. Egy elöadáson valaki
viccesen "porszívó elvnek" nevezett egy hasonló dolgot.
Ugye a porszívóra se mondhatjuk, hogy "sikertelen".
Ebböl az egyszerü, látszólag semmitmondó apróságból kiindulva
próbáltam a "sikertelenséget" a másik oldalról is bemutatni, egészen a
gyökerekig, a kifogásolt "misztikumig".
>> Sőt: Nehéz elképzelni, de talán még nehezebb elfogadni, hogy az
>> ember tulajdonképpen nem is tehet mást, mint önmaga "javát
>> rezonálni", vagy legfeljebb egyáltalán nem rezonálni,
>>de ez már nem AK-téma.
>Igen. Ez már a misztikum témája, ahol ez igaz is, de mint írtam a
>polaritásban más elvek is működnek. Szerintem.
Szerintem tévedsz, ha úgy gondolod, hogy a "misztikum" az a polaritás
világától elzárt, független álomvilág. A misztikumban van a polaritás
világának minden gyökere.
Ha meg akarod érteni azt, hogy a polaritásban pl. mi is egy vágy, mi a
szerepe, és pontosan miként teljesül, akkor el kell jutni a
gyökerekig. Azoknak, akiket ez megrémít elmondhatom, hogy
egyáltalán nem kell mélyre nyúlni ahhoz, hogy a "misztikum"-ban
kössünk ki, hisz a "misztikum" nem egy ismeretlen dolog. Annyira nem
ismeretlen, hogy végülis ez minden gyakorló AK-os második otthona :))
Sok szerettel
Remete
|
