No...akkor én is ha nem is pezsgőt de egy dobisört
bontok Heni-re:))), csak jól dolgoztunk akkor:)))
osztozunk örömödben, egyet nekem , egyet neked, 
egyet Istvánnak, egyet Margónak, egyet stb...:)))
legközelebbi vizsgázó Henihez forduljon, minket
hagyjon békén:))) fontosabb dolgunk is van mint
hogy csipp-csupp vizsgákkal foglalkozzunk...igaz?

Csodálatos rózsák vannak a kertünkben. Az igazi tavasz számomra akkor
köszönt be, mikor májusban kinyílik a rengeteg sok színben pompázó
bimbó és a csodálatos illat betölti az egész udvart.

Ilyenkor már a lonc is virágzik, és hazafelé jövet már több házzal
arrébb érezhető az otthon illata.

Nagy bánatomra az idei két hetes kemény fagy nagyon rosszkor érte
őket. Rengeteg águk elpusztult.

De nem kímélte a hirtelen jött nagy meleg és szárazság sem őket. Sok
bimbó az öntözés ellenére is megégett, és nem tudott kinyílni.

Az előző években elég volt kis metszőollómmal rendben tartani,
felfrissíteni a futórózsa bokrokat.

Most azonban hosszú nyelű ágvágóval tudom csak az összekuszálódott,
sok helyen elhalt ágakat, elnyílt virágokat eltávolítani.

Még így is tele vagyok karcolásokkal, a tüskék által ejtett sebekkel.
Az az igazság, kezdő rózsa termesztő vagyok, soha azelőtt nem volt
rózsánk.

Így aztán miközben tanulom, a rózsa ápolás fogásait, rengeteget
hibázok, és ügyetlenkedem.

De TUDOM, ha nem hagyom, és csinálom, bár a sebek fájnak, de mégis
valami gyönyörű  lesz belőle: csodaszép, hibátlan, illatozó csodák
tömege! De ha nem teszem, elpusztul az egész növény.

S miközben fel-felszisszenve, sokszor mélyen benyúlva a szúrós ágak
közé távolítom el az elhalt részeket, a vadhajtásokat, az elnyílt
virágokat, arra gondolok, hogy ez ugyanaz, mint mikor az ember a saját
lelkében próbál rendet rakni.

Van, aki, ha előbukkan valami rossz emlék, valami fájdalmas érzés,
akkor gyorsan eltereli a gondolatait, nem törődik vele.

Hagyja, hogy ezek az érzések továbbra is ott lapuljanak a
tudatalattiba, hatalmast pusztítást végezve a lelkében. Halogatja,
elodázza a megoldást.

Vagy azt is gyakran tapasztalom, hogy hatalmas lelkesedéssel nekiáll,
s ha nem AZONNAL érzi a változást, akkor dühös lesz, csalódott, s
hagyja az egészet.

Elgondolkodtál már azon, miért ilyen nehéz a lélek-rendezése?

Én arra jutottam, hogy azért, mert nagyon tud fájni. Pont úgy, mint a
tüskék szúrása marcangolása.

És félünk. Félünk szembenézni önmagunkkal, a hibáinkkal, a
kudarcainkkal, sőt, az álmainkkal - főleg azokkal, amelyeket nem értük
el.

Pedig, ha közelebbről megnézzük ezeket, akkor mindig kiderül, hogy mi
vagyunk az erősebbek. Képesek vagyunk úrrá lenni rajtuk.

Igaz, van, hogy eleinte fáj. Szúrnak a felismerések, mint a tüskék. Ám
a sebek begyógyulnak, majd a helyük is eltűnik.

S a fájdalomból gyönyörű új világ születik benned, s a rossz emlékek
átalakulnak megértéssé, erővé, és sikerré.

Gratulálok Heni! Te már tudod, hogy megérte! Kívánok mindenkinek
bátorságot, és kitartást a lélek-takarításhoz! Megéri!

Margó

Kedves Lista!

"Ha képesek vagyunk átformálni gondolatainkat, érzelmeinket s
magatartásunkat, akkor nemcsak hogy könnyebben megbirkózunk a szenvedéssel,
hanem eleve sokkal kevesebb szenvedés vár ránk."
Tendzin Gjaco

"Abban higgyetek, amit életre akartok kelteni. Istenben, ha Istent akarjátok
életre hívni. Sátánban, ha a Sátánt akarjátok életre hívni. Önmagatokban, 
ha
önmagatokat akarjátok életre hívni. Az Örök Életben, ha örökké akartok 
élni.
A Halálban, ha a nemlétre vágytok. Amiben hisztek, az számotokra - van.
Amiben nem hisztek, az számotokra - nincs."
Popper Péter


Szeretettel, István (Bp.)

Kedves Lista!

Zsófi osztályában (6.b illetve ősztől 7.b) 16 lány van. Kb. fele - fele
arányban kialakult két klikk a lányok között. A fiúk nyolcan ebben nem
vesznek részt. Az egyik a "nagymenők" - ők nevezték el így a két csoportot
-
a másik a "tutyi - mutyik".

A "nagymenők": van köztük két - három bukott, ők a "lazák", hármas, négyes
tanulók, egy két ötös is becsúszik. Való világ és az ezekhez hasonló
műalkotások a beszédtémák náluk.

A "tutyi - mutyik": a lenézettek, mert jól tanulnak, 4,5 az átlaguk,
zeneiskolába járnak, rajz szakkörbe és egyéb művészeti tevékenységet
folytatnak. Zsófi is ide tartozik.

Mondanom sem kell, hogy gyakran megy a cseszegetés és a tutyi-mutyizás,
természetesen a "nagymenők" részéről. Hála Istennek ez Zsófit nem zavarja,
mert mindent meg tud beszélni velünk és helyére tudja tenni a dolgokat
a segítségünkkel. Viszont több lányt ez zavar. Gondolom a szüleik otthon
ebben nem segítenek nekik.
Komoly kisebbségi problémáik adódnak ebből és komplexusos
gyerekekké fognak válni, illetve némelyik már az is. A szüleik dühöngenek 
a
nagymenők szüleire, ahelyett, hogy a lányukat tennék helyre, illetve először
önmagukat, persze csak ha felismernék a probléma gyökerét.

Ti mit gondoltok erről?
Lehetne e segíteni valamilyen formában nekik, hogy ne legyen sértődés
belőle?
Szeretettel, István (Bp.)

Kedves Agykontrollosok! Segítségeteket szeretném kérni! Tavaly októberben 
egy 
rutin hasi ultrahangon kiderült, hogy van egy 2 cm-es epekövem.Elkezdtem 
laborban gyógyítani, a gyógyító katonáim kicsinyenként szétcsákányozták 
a 
követ, és elszállították a testemből.Elképzeltem elmetükrével, hogy a következő 
ultrahangon azt mondja az orvos, hogy egészséges az epém, kő nincs. Ezután 
mindig határtalan örömöt éreztem, hogy meggyógyult az epém. Néhány napja 
megint 
voltam ultrahangon ellenőriztetni, hogy sikerült-e a gyógyítás.Nagy döbbenetemr
e 
kiderült, hogy nem elmúlt, hanem inkább nagyobb lett (2.7 cm), sőt még 
egy 
2.5 
cm-es kövem is van. Tudom, hogy nem AK-sokhoz illő viselkedés, de rettentően 
el 
vagyok keseredve, hogy az utóbbi hónapokban feleslegesen "dolgoztam", és 
nem 
lettem egészséges. Szerintetek érdemes ezek után még gyógyítanom magam, 
vagy 
inkább menjek el orvoshoz, aki nyilván a műtétet fogja javasolni (pedig 
ezt 
nagyon el akarom kerülni). Mit tegyek, kérlek, mondjátok meg nekem!!! Ha 
esetleg van közöttetek orvos, légyszi jelezze, hogy mennyire veszélyes 
ez 
az 
állapot. Segítségeteket előre is nagyon köszönöm! Üdv: Zsuzsa