NO...
A barátság igazi dicsősége nem az egymás felé kinyújtott kéz,

nem a kedves mosoly, nem is a társaság öröme, hanem az a lelki -

szellemi megvilágosodás, amelyben részed lehet, amikor

rádöbbensz, hogy egy embertársad hisz és bízik benned.



Ha kizárólag az foglalkoztat, amit éppen közölni akarsz, nem

méltányolod kellőképpen a partneredet



Aki nem kockáztat semmit, az nem csinál semmit, nincsen

semmije, az élete is semmi, és semmi sem lesz belőle. Lehet, hogy

így elkerülheti a bánatot és a szenvedést, de ugyanakkor

megfosztja magát az esélytől, hogy tanuljon, gyarapodjon,

érezzen, változzon, növekedjen, szeressen és éljen. Megfosztja

önmagát a saját szabadságától. Mert csak az lehet igazán szabad,

aki mer kockáztatni.

Kedves Lista!

Az igazság az, hogy nem tudom hol találtam ezt az írást és azt sem,
hogy ki írta. Minden esetre nagyon passzol Margó #4081-s leveléhez.
Szeretettel, István. (Bp.)

"Tényleg egészen más úgy jót tenni, hogy közben arra gondolok, hogy
jót teszek, hogy adok, hogy átjár az örömérzés, amikor teszem, mert
akkor ez az érzés utána is velem marad. Eddig ez sosem volt így.
Persze "megveregettem a vállam" egy kicsit, de ennyi.
De most mintha a Világ egy új dimenziója nyílt volna meg.
Már ott tartok, hogy amikor valaki vagy valami felbosszant,
azt mondom magamnak: Tegyél valami jót! Az majd felvidít.
Ez normális? :-). és ha ez tömegessé válik.? :-)"

Sziasztok!

Hát... Nem könnyű kimászni ebből az állapotból.

Én is voltam ebben, és kutya egy helyzet volt. Először egy barátnőmhöz
fordultam, aki pszichiáter. Ő Sanax-ot írt fel nekem. Mondta, kezdjem
el szedni, és 1 hónap múlva már sokkal jobban leszek. Ezzel -bár nem
úgy, ahogy szándékában állt- de sokat segített.

Szóval kiváltottam a Sanax-ot.
Otthon kitettem magam elé a gyógyszeres dobozokat, és csak néztem
őket. Képtelen voltam elfogadni, hogy gyógyszerrel...

És akkor bevillant: "Az agyam betegített meg, az agyam is tud
meggyógyítani!" A gyógyszereket bepakoltam egy fiókba, és hozzá sem
nyúltam. 10 év múlva dobtam ki, érintetlenül.

Hirtelen elhatározással elmentem a könyvesboltba, és találtam egy
könyvet: Paul Hauck: Ne válj el, változtass! végigolvastam,
végigcsináltam a tanácsokat. Végül mégis elváltam.

Magamat okoltam- pedig nem kellet volna, de ezt akkor nem tudtam.
Kerestem az okot, miért? Ismét egy könyv akadt rám: szintén Paul
Hauck: Így szeress, hogy szeressenek.
Majd szintén tőle: Föl a fejjel, majd a Mélyponton. Lassan kezdtem
érteni, mi is történt valójában. Egyre könnyebb volt. De még nem
múltak el teljesen a rossz napok...

És akkor találkoztam Luis L. Hay: Éld az életed című könyvével. Nekem
ez volt az igazi akcióterv. A többi segített megérteni, elfogadni sok
mindent. Segített átalakítani a gondolkodásomat.

De ez a könyv használható eszközöket is mutatott. Olyan embertől, aki
maga is megjárta a poklok poklát. Valahogy egy percig sem volt
kétséges számomra, hogy ezek a dolgok segítenek. És jól is gondoltam.
Van benne egy gyakorlat, melynek a címe: Bosszú. Ezzel még annak is
képes voltam megbocsájtani, akivel kapcsolatban semmilyen egyéb nem
segített: SAJÁTMAGAMNAK.

Ismét egy ismerős, aki ajánlotta, végezzem el az agykontrollt. A négy
nap alatt hihetetlen átalakulásokon mentem keresztül.És hirtelen
minden rossz múlttá vált. Nekem 4 évembe került mindezt.
Hiszem, hogy ha keresni kezded a MEGOLDÁST, meg fogod találni. Ha már
rálépsz az útra, akkor az idő már nem számít. Csak a feladat. De amíg
érveket keresel a megoldás lehetetlenségére, addig egy perc is
végtelen.

Én azt látom az életemben, ha valami mélypont van, akkor ha keresem,
akkor MINDIG  jön valami jel, egy könyv, egy barát, egy mondat..
Valami, ami tovább visz.

Hát azt mondom Nektek, keressétek Ti is a megoldást! Próbáljatok ki
bármit, amitől könnyebbülést kaptok. Soha, de soha ne mondjátok: Nincs
tovább!


Sok erőt kívánok, és töretlen kitartást!

Nagy Margó
Jogod van az álmaidhoz!
www.delfintanulas.hu

Kedves Éva,
örülök, hogy mersz segítséget kérni itt.
Ez egy fontos lépés, de szerintem utána pedig az, hogy ne "okoskodj", ha 
úgy ÉRZED, hogy jó tanácsot kapsz.
Családon belül - feleségemnél - is van a tiédhez hasonló probléma.
Ugye az igaz, hogy mindenkinek a saját problémája a legnagyobb.
Én azt tanácsolom a feleségemnek, hogy
1. haladjon kis lépésekben, de folyamatosan, rendszeresen (ez még egy 
megfoghatatlan dolog, de fontos tisztázni az elején)
2. mozogjon (lehet bármi, futás/úszás/társastánc, ...). Az egyénit 
könnyebb elkezdeni, a csoportos mozgás hasznosabb.
3. énekeljen, nevessen - minden nap, rendszeresen
4. napi jó cselekedet
5. használja az AK-t RENDSZERESEN
Mindegyikről tudnék hosszan írni, miért hasznos.
Szerintem ha valaki nagyon a padlón van, akkor változtasson gyökeresen 
az életén.
Attila