Megyünk az élelmiszer-nagykereskedésben, amit felismerhetetlenné
tétele érdekében nevezzünk most csak Pfennignek. R. levesz a polcról
egy zacskó csokis kekszet, fölbontja, enni kezdi, odajön a biztonsági
őr és pampogni kezd vele, hogy ez lopás. R. persze visszapampog, végül
elrendezték a dolgot békésen, de...
Mondjátok csak, jogi vagy kereskedelmi vagy akármilyen szakértők: ez
tényleg lopás? Mert az odáig oké, hogy amíg nem fizettem ki az árut,
addig tényleg nem az enyém, és ha nem az enyém, akkor nem öhetök
belőle, és egy üzletben nem várható, hogy megkínálnak mint vendéget,
ez tiszta sor. De én bizony a legteljesebb lelkinyugalommal állok neki
önni más üzletekben, megállok a kamerák kereszttüzében és teljes
lelkinyugalommal falatozok. Mert nem két perc a bevásárlás, arra nincs
időm, hogy kirohanjak a pénztárhoz egy kiplivel, mögögyem,
visszajöjjek, arra van időm, hogy két rakodási-válogatási részművelet
között bekapjak egy falatot, aztán tovább. De természetesen kifizetem.
A vitában R. is világosan megmondta az őrnek, hogy ki fogja fizetni.
Volt már (máshol), hogy a pénztárnál az áru között volt üres palack
is, és a pénztáros nem kérdezte, hogy hova lett a tartalma, nyugodtan
beütötte azt is. Volt, hogy a pénztárnál találtam addig nem ismert
fajta apró csokit, egyet kivettem, kibontottam és elfogyasztottam a
pénztáros szeme láttára, aki közben mosolyogva beszélgetett velem.
Ezen a kicsiségen az múlt, hogy mivel a csoki már meg volt kóstolva és
jónak találtatott, megvettem az egész dobozzal, úgy meg vettem volna
mondjuk öt darabot. És persze mivel fizetni később mentünk vissza a
pénztárhoz, újólag a pénztáros lelkire madzagoltam, hogy eggyel több
volt. Olyan is volt, hogy vidáman eddögéltem a kiplit, több is volt a
zacsiban, egyszer éppen moccanok, berakom a zacsit az autóba, akkor
látom, hogy két biztiőr egy méterrel távolabb sarkon fordul és lelécel
egy szó nélkül. Vagyis ha továbbra is magamnál tartom, akkor épp
jöttek volna csaholni, így meg mégse? Mi a különbség, hogy a kezemben
van a cucc vagy az autóban?
Szóval lehet, hogy egy jogilag lopás, bár én abban se vagyok biztos,
ha egyszer világos, hogy úgyis kifizetem. Szemetelni nem szemetelek.
Minimum két-három cégnél, beleértve ezt a sarkon fordulós esetet,
látták, hogy rendeltetésszerűen használom az enni-innivalót, ami még
nem az enyém, és nem szóltak egy kukkot se. A Pfennig biztiőre pampog.
Kinek van igaza? Jogilag, kereskedelmileg, akárhogy?
Láng Attila D., író, Láng Krisztina ?, http://lattilad.org
|
> Műszaki szakembereket kérdezek:
>
> A /mellesleg megbízhatatlan/ Top Shop reklámfüzetében szerepel egy JOCCA
> nevű elektromos pumpa, a kisérőszöveg szerint pillanatok alatt megfelelő
> keménységűre fújja fel az autó /és kerékpár/ kerekét, mindez 2990 Ft-ért.
>
> Valóban elképzelhető ez?
Igen elképzelhető. Valóban van pofájuk ennyit elkérni, és még
csomagolási, szállítási költséget is! :-) De gondolom nem erre
vonatkozott a kérdés.
Igen, elképzelhető. Főleg, ha a "pillanatok alatt" időt konkretizáljuk.
Mondjuk a Mekiben is pillanatok alatt megkapod, amit kértél, de azért az
is néhány perc. :-)
Valószínűleg azért nem írtak konkrétumot, mert az nem olyan kedvező. De
gondolom gyorsabb, mintha lábpumpával csinálnád, és nem is olyan
fárasztó. Ha meg van rajta nyomásmérő is, akkor kb. 500,- Ft érték
biztosan van benne. :-)
További szép napot!
--
Varga Ferenc / Fecó
Ez a levél csak újrahasznosítható elektronokat tartalmaz!
|
