Kedves Lovass Laci!
Írod, hogy amíg valaki a saját szenvedését nem ismeri fel, addig vak
vezet világtalant.
Meg, hogy:"Buddha szerint is a valódi együttérzést, és segítségnyújtó
képességet a szellemi felismerések alapozzák meg."
Hát ...-szerencsédre -nem ismered mit jelent ez az állapot. Mikor
benne vagy, akkor pont az a jellemző, hogy CSAK A SAJÁT SZENVEDÉSEDDEL
törődsz. Azt már nagyon is felismerted. Sőt! Csakis ez az, amire -ha
nem teszel semmit- fókuszálsz.
Pont ezért kell végre mással is törődni, hogy lásd, mások ugyanezt,
vagy még nagyobb fájdalmakat is képesek feldolgozni.
Valóban, igaz amit a valódi együttérzésről írsz.
De senki, Te sem, én sem -és más sem- képes a szellemi felismerésre
mindaddig, amíg el nem éri TAPASZTALATAINAK mennyisége, a
tapasztalatok által kiváltott érzelmi hatás erőssége a kritikus
tömeget.
Ehhez pedig nem öncélú elmélkedésre van szükség -minta Mello
bölcsesség is mondja- hanem megtapasztalásra. Ha ez megvan, csak akkor
vagyunk képesek mi emberek magasabb szellemi szintre lépni.
Különben Buddha pontosan azért lépett ki az aszkéta életmódból, mert
rádöbbent, hogy ez csak elhomályosítja, zavarossá teszi a
gondolkodását, így teljesen hiábavaló, és nem visz sehová -max. a
halálba. Mint ahogy a depressziós önsajnálata is.
6 évig gyűjtötte a tapasztalatokat, s gondolta végig, -mondhatjuk
rendszerezte- azokat, míg végül megalkotta tanait.
Az ő életútja is pont azt bizonyítja, hogy az igazi felismerésekhez
rengeteg tapasztalatra, és azok elemzésére, végiggondolására van
szükség. Méghozzá TÖBBOLDALÚ, TÖBBSZEMPONTÚ végiggondolására.
Szóval, nem könnyű út, de egyre erősebbé válunk, ha megyünk rajta,
MOZGÁSBAN vagyunk. Míg a mozdulatlan önsajnálat elsorvadást okoz.
És jó ha tudod, nem vagy egyedül! MINDIG akadnak olyanok, akik
segítenek, és meletted állnak - csak figyelj!
Nagy Margó
Jogod van az álmaidhoz!
www.delfintanulas.hu
|
