Kedves Lista!
Tegnap írtam néhány gondolatot  "A tükör törvényei"-vel kapcsolatban,
annélkül, hogy elötte tisztáztam volna valamit.

Véleményem szerint téves az a megnevezés, hogy "A tükör törvényei"
(többes szám). Ha van ilyen, akkor csakis egyetlen törvényröl
beszélhetünk, és nem pedig négyröl, vagy többröl. Karma(törvény) is
csak egy van, még akkor is, ha az életünkben számtalan módon
nyilvánulhat meg. Ha most eltekintünk attól, hogy itt valójában a
minden AK-os által jól ismert rezonancia törvénnyel van dolgunk,
akkor szerintem "Tükör törvénye", vagy egyszerüen "Tükörtörvény"
lenne a helyes megnevezése.

Ha jól tudom, az egész úgy indult, hogy egy hölgy,
Christa Kössner, levédett egy önismereti és terápiás módszert
"Spiegelgesetz" néven. Azt hiszem ebben szerepelt
elösször az az elhíresült négy pont. Késöbb, valamikor 2005
körül egy másik hölgy, Louise Kranawetter ezt tovább vitte,
és kombinálta többek között az NLP-vel, az EFT-vel stb,
és ezt ö a maga részéröl szintén levédte.

Abból is kiérzödik, hogy a levédett "Spiegelgesetz" az egy terápiás
módszer, hogy a sokat idézett négy pont mindegyike kizárólag
személyek egymásra való "hatásárol" szól. A rezonancia törvénye
természetesen ettöl sokkal több.

Akkor lett "Spiegelgesetz"-böl a  magyarban "A tükör törvényei",
mikor azt valaki  németböl tévesen fordította.
Egyébként nem is olyan rosz ötlet a Rezonancia törvényét
a tükörhöz hasonlítani :))

Szeretettel
Remete

Kedves Lista!

Remete írja:
> Még egyszer kihangsulyozom, hogy szerintem a felsorolt "törvény"
> négy pontja helyes, de úgy gondolom, hogy a megfogalmazás azt
> sugallja, hogy a "törvényröl" ebben a négy pontban minden el lett
> mondva.

> Ennyi ezer év alatt miért nem tudta már valaki
a "Tükör törvényei" négy pontjához hasonlóan pár pontban összefoglalni
a Karma teljes törvényét? Szerintem azért nem, mert MINDEN
spiritualitással kapcsolatos "törvény" annyira szerteágazó, hogy
ezeket teljességükben egyszerüen le sem lehetne írni, legfeljebb
ahogy eddig is történik: körülírni, érzékeltetni, sejtetni.

> Vannak un. végsö felismerések az életben, amik teljes mértékben
kifejezhetetlenek, éppen ezért sehol sem olvashatunk róluk, és vannak
un. "útjelzök". Ide sorolnám pl. A tükör törvényei-t is. Ha egy
útjelzö korrekt, akkor az mindég egy képböl áll, mint esetünkben a
"tükör". Egy kép mindég elég általános ahhoz, hogy mindenkinek
passzoljon, és mindenki tanulhasson belöle.

> Ezért minden olvasó iránt érzett legnagyobb tiszteletem mellett azt
javaslom, hogy a felsorolt négy pontot ne vegyék szentírásnak .....és
persze az én levelemet se :))

- Egyetértek Remete gondolat menetével. Én még fokoznám. A
spirituális, ezoterikus, misztikus, vallásos írásokra egyaránt
vonatkozik, hogy nem tartalmazzák és nem is tartalmazhatják a teljes
igazságot. Egyáltalán, van az ember számára "teljes igazság"?
Szerintem nincs és nem is lesz. Még a legteljesebb írás is csak annyit
ad, amennyit az adott ember tudatszintje képes felfogni és elfogadni.
Aztán sok írás sok félrevezetést is tartalmaz.
Már az is nagy eredmény, Remetét idézve "ha egy útjelző korrekt".
Aztán, hogy ezt törvénynek, szabálynak, rendeletnek hívjuk, vagy
esetleg krumplis tésztának, megállapodás kérdése. Gondoljátok csak
végig! Mennyit változott az "akasa" kifejezés is az évezredek során!
Kollektív tudat, kollektív tudatalatti, morfogenetikus mező - lásd
Silva: Gyógyíthatsz c. könyvét - a legújabb, de nem a legutolsó a
"mátrix". Lehet, hogy már van újabb elnevezés is. Minden író,
gondolkodó új nevet akar adni és ad is a "gyermekének". Érthető, de
egyben néha zavaró is.
Azt gondolom, nem véletlen, hogy az igazi TANÍTÓK - Jézus, Buddha,
stb. - sohasem írtak egyetlen sort sem. Biztos tudták, hogy miért.
Aztán az utódok kitettek magukért. Több millió oldal, sokszor
érthetetlen és felesleges magyarázat. Jézus így gondolta szerintem,
Buddha úgy gondolta stb. Aztán a lényeg veszik el: a Szeretet, ami
minden tanítás alapja.
Ha a négy evangélista nem írja meg az Újtestamentumot, akkor nem lett
volna annyi gyilkosság Jézus nevében. Igaz az ember mindig megtalálja
az okot és még nevesítésre sincs szüksége, ha gyilkolni kell. :-(
Nagyon szeretem Richard Bach: Minden és mindenki EGY című könyvét.
Ebből is a 10. fejezetet.
http://dudus.hu/gondolat1/lapok.htm
Ebben a fejezetben elmondja, azért kell elégetni a lapokat, mert
dogmává merevülnek és rettenetes károkat okozhatnak. A dogmák mindig
rosszak. A felsorolt négy pont nem szentírás, de a segítségükkel
előbbre léphetünk, vagy "útjelzőként" használva másik, esetleg jobb
útra léphetünk. Erre nagyon jól felhasználható a "Tükör törvénye" is.
És még annyi minden más gondolat.
Szeretettel, István. (Bp.)

Kedves Lista!

Maffi írja:
> Az egyes pont alapján az derült ki, hogy valamikor réges - régen ő
> élt olyan életet ami "féltékenységre" adott okot és most ezt az
> érzést vetíti ki jelen életére? A réges-rég pontosan mit jelent?
> Lehet elozo élet, vagy csak a jelen élet?

- Persze, hogy lehet előző életbeli ok. Ebben az életében ez az első
házassága, tehát nem lehetett volna benne a féltékenység érzése ok
nélkül, csak úgy.

> Nagyon megragadott most Louise L. Hay és a konyvei. És épp o
általa dobbentem rá arra a magyarázatra, hogy én úgy helyesbíteném ezt
a mondatot, hogy: Ha vmi zavar egy másik emberben, akkor igazából
az zavar, hogy én ezt várom el tole.
> O azt mondja, hogy azért torténnek velunk bizonyos dolgok, mert
azt hisszuk el magunkról, hogy ezt érdemeljuk, hogy nekunk ez jár. Pl.
ot tobben is megeroszakolták, és amikor elszokott otthonról, hiába
vágyott szeretetre, csak olyan embereket vonzott magához, akik csak
kihasználták. És ugye ebben az esetben nem zavarhatta ot az, hogy ez a
hiba megvan benne. Hisz sosem eroszakolt meg senkit. (Legalábbis jelen
életében nem.)

- Vajon miért várta el, hogy megerőszakolják?????? Miért vonzott
olyanokat magához, akik kihasználták??? Hiszen mindennek oka van.
Tehát
ez sem véletlen. "Amit adsz, azt visszakapod". Ez is egy szabály,
törvény, stb. És az is, hogy: "Amit most kapsz, egyszer te adtad".
Tehát nem véletlenül kapjuk, amit kapunk. Aztán, hogy emlékszünk rá,
vagy nem, az más alapra tartozik. Elfogadjuk, vagy tagadjuk rajtunk
áll.

> Ismered a torténetemet, és az én esetemben sem értek egyet a tukor
torvény egyes pontjával, hiszen a volt párom tett és mondott olyan
dolgokat, amit én soha senkivel nem tettem meg és nem is mondtam ki.
Itt csak azt a magyarázatot találom ésszerunek, amit Louise L. Hay
mond, hogy mások úgy viselkednek velunk, ahogy elvárjuk toluk. Amit
elhiszunk, hogy "megérdemlunk"...

- Miért hiszed, hogy megérdemled ezt a rossz bánásmódot??? Miért jár
ez neked? Mit követhettél el, hogy ilyen büntetést vonzol be magadnak?
Ha "ártatlan" vagy, miért bünteted magad? Miért vonzod be a büntetést?
Szerintem azért, mert valahol nagyon mélyen tudod, hogy mit követtél
el magad, illetve mások ellen és bűnhődni "akarsz".
Mi a megoldás? Ennek a felismerése, elfogadása. Ezután következik a
"bűnbánat". Amikor belátod a hibáidat, megbánod és kijelented, hogy
tanultál belőle. Majd a csúcspont, a megbocsátás önmagadnak!!! - Erről
a tegnap küldtem el egy gyönyörű vallomást Bogii-tól. - Miután meg
tudsz bocsátani önmagadnak, meg tudsz bocsátani annak is aki bántott,
a párodnak. És ezzel tetted "semmissé" a negatív sorsodat, kiszálltál
a "mókuskerékből".
Tévedésbe ne essünk! Az, hogy megbocsátasz a volt párodnak, nem
jelenti azt, hogy újra együtt kell élned vele. Ez csak annyit jelent,
hogy nem akarsz rosszat neki és szeretettel gondolsz rá. Ennyi és nem
több. Újra együtt élnetek akkor lehetne, ha ezt a spirituális utat ő
is végigjárta volna, amit te. Egyébként nem. Ő marad a "mókuskerékben"
és megkapja a neki megfelelő új feladatot, de már mással.

Vigyázz! Amíg úgy érzed, hogy szükséged van a bűntetésre nem tudod
elengedni a "hóhérodat", bármennyire is akarod. A büntudattal magadhoz
kötöd. Hisz te mondod, hogy ez jár neked!
Ha mégis sikerül tőle elválnod, akkor bevonzol egy másikat, akitől
ugyanezt kapod. Vagyis csöbörből - vödörbe kerülsz.

Egyetlen jó megoldás van, a Szeretetből fakadó felismerés és
megbocsátás, amiről feljebb írtam. Erre nagyon jó technikákat ad az
agykontroll.

Szeretettel, István. (Bp.)