Kedves Lista!

Lovass Laci, köszönöm a kedves kiegészítést.
Írod:

>Az "árral szemben" analógiája több szinten is értelmezhetö...
>....Ne feledjük, hogy a víz az asztrálsík analógiája.....

Igazad van, és itt a "folyó" analógiáját is érdemes megemlíteni.
A folyó az állandó változás szimbóluma, más kultúrákban határ
az élök, és holtak birodalma között, de jelenti a lét folytonosságát,
magát a létezést, az idöt stb, stb.

Ha már Sziddhártát is említetted, a budhizmusban a "folyó" az életünk
hullámzását, az élet folyását, a vergödést jelképezi, mely hol
zavarosan, hol nyugodtan (hol pedig össze-vissza :) de összeségében
a Nirvána óceánja felé halad, ami ugye az Egység birodalmát jelképezi.

A budhizmus is ismeri az "árral szemben" haladás fogalmát,
mikor az ember a "forrás" irányába halad, afelé ami archaikus, ösi.
Egy picit ilyen lehet az ösi tanok, források :) felé fordulás is, a
reikarnációról nem is beszélve :)
A # 4172-ben utalt írás szellemével ellentétben, az idönként árral
szemben haladó "tudatos" mozgásról nem hinném, hogy meghiúsítana
minden kitüzött célunkat. Ez sem az egyénre, sem pedig a csoportra
nézve nem lenne életszerü.
Gondoljunk csak pl. a reneszánszra, ami egy "tudatos visszalépéssel"
lehetöséget  biztosított egy új iránynak az élet számos területén.
Bár egyfajta visszalépés volt, de mégis azzal a céllal, hogy lélekben
emelkedjünk meg egy picit, és ahogy egy buddhista mondaná:
ezzel hamarabb érjük el az "óceánt",  hamarabb léphessünk ki ebböl
a vágyaktól örvénylö létforgatagból, szamszárából.

Nos, az AK egyik alappillére maga a vágy (hit, és elvárás mellett). Mi
AK-osok úgy tartjuk, hogy amig nyakig vagyunk ebben a metafórikus
folyóban, addig a vágyaknak kulcsszerepük van. Úgy gondoljuk, hogy az
ide-oda evickélést többek között a vágyaink által irányítani tudjuk.
Ez persze zömében igaz is lehet.
# 4172-ben csak arra szerettem volna terelni a figyelmet, hogy ha már
"vágy", akkor legyen benne mindég egy picit az elöbb említett
metafórikus "forrás, és a tenger" gondolata is. Levelembe ezért
építettem be azt a hagyományos, és nagyon is gyakorlati "útravalót"
(amit anno nekem is a tarsolyomba tettek), hogy legyünk mindég,
mindenben "tudatosak".

"Tudatosan" élni, mai tudásom  szerintem azt jelenti, hogy
"a jelenben élni", más fórumon esetleg úgy mondanák, hogy "a lélek
szerint élni", vagy úgy, hogy "Isten akarata szerint élni", vagy az
"intuíciónk szerint élni", egy "emeltebb tudat szerint élni",
"szeretetben élni", "más élönek IS élni", negációval kifejezve:
"nem az egónk pillanatnyi vágya szerint élni" stb.

Aki eléri azt, hogy képes lesz az életét "tudatosan" élni, az
számíthat arra, hogy néha kényszerül is majd "árral szemben úszni",
(akár szenvedni is) de ez mindég egy magasabb cél érdekében történik,
és ami a legfontosabb, az ember mindég megerösödve kerül ki belöle.

Arról a bizonyos "magasabb cél"-rol nem kel mindjárt világmegváltó
dolgokra gondolni. Magasabb cél minden ami önzetlen.

Szeretettel
Remete