Kedves Lista, István!

Kérdezed, hogy Ágnes sikertörténete (#4612) vajon "látnoki megérzés, 
vagy a sors "megerõszakolása"?
Igazán örülök, hogy így rákérdeztél. Megjegyzem hasonló kérdést régebben 
is feszegettetek már itt a listán:

     >...én éreztem meg hogy végre fog valamit,
     >avagy én vonzottam be a potykát...? (#4579)

     >Vajon mi teremtünk meg egy szituációt vagy
     >csak megerezzük, hogy meg fog történni? (#??)

Ha valami, akkor ez valóban egy AK-os téma.
Abszolút válaszaim sajnos nekem nincsenek, legfeljebb határozott 
sejtéseim:-)

Mi is az a tombola? A tombola az egy sorsolásos játék. Ha sorsolás akkor 
ugye elvileg AK-al lehetne rá hatni. Nem tudhatjuk biztosan, de tegyük 
fel, hogy Ágnesnek tényleg az ö AK-os "ráhatása" hozta meg a fönyereményt.
Nézzük, van itt egy szerencsejáték, tehát a "szerencsére" épülö játék. 
Aki ezt, vagy bármely más játékot a maga javára befolyásolja, 
manipulálja, azt Ti minek nevezitek?  Mondhatjuk azt, hogy ö egy csaló? 
Esetleg egy egoista? Vagy ahogy István fogalmaz: a "sors 
megeröszakolója"? Keményen szavak, de csak azért írom, hogy kiérzödjön 
az a hatalmas felelöség amit minden egyes AK-os technika megkövetel.  
Azt érezni kell, hogy ez egy meröben más eset mint mikor valaki AK-os 
ismereteit segítségre, gyógyításra, problémamegoldásra használja. Amiröl 
Ágnes írt azt képtelen vagyok ide sorolni. Ezért egyáltalán nem tartom 
ezt "ösztönzö" sikertörténetnek, hisz mire is ösztönöz?

A másik oldalon viszont nem lehet Ágnest eitélni. Ha leírása hiteles még 
akkor sem mondanám azt, hogy ö egy csaló lenne, inkább az egójának 
áldozatát látom benne. Ágnes ezzel sajnos nincs egyedül, gyakorlatilag  
ettöl szenved ma az emberiség.
Ugye ismét az egó.....

Szeretettel
Remete

Kedves Remete!

Szerintem a szent tehénbõl készül a legjobb hamburger. :-)

> Szerintem úgy is tekinthetnénk a dologra, hogy a gondolat és a teremtés
> két teljesen eltérö síkok fogalmai, nem tartoznak össze, ezért nem is
> lehetnek hatással egymásra, legalábbis nem a legelterjedtebb
> elképzelések értelmében.  A gondolatot "kísérõ" képek és érzelmek
> viszont annál inkább....

Tudnál egy példát mondani arra, amikor valami csak úgy lett a semmibõl, 
és
még csak véletlenül sem létezett elõtte gondolat formájában?

Szerintem hatással vannak egymásra. A gondolat elõzménye a teremtésnek. 
A
teremtett valóság új gondolatot szül. E ponton kezdõdik elölrõl.

Ha veszek egy kiflit a péknél, elõször elgondolom, hogy megéheztem,
bemegyek a pékhez. Ha nincs kifli, a lehetõségek megismerésével új gondolat
születik, és veszek helyette kenyeret.
A pék elõször megtervezte, hogy ma mit is fog csinálni. Aztán megtervezte
azt is, hogyan fogja sütni a kenyeret...
Ha összesöpröm a diófa leveleit, elõtte elgondolom, hogy össze fogom
söpörni, és még azt is, hogy mit kezdek a levelekkel. Ha nem fér bele a
konténerbe, gondolatban beleteremtem egy zsákba a leveleket, majd a fizikai
valóságban megteremtem zsákban lévõ leveleket...
Ha építek egy házat, elõtte elgondolom, milyen legyen, majd még papírra 
is
vetem a gondolataimat.
stb

Elgondolkodtam ezen, és végül arra jutottam, hogy bármi, ami történik vagy
tárgyiasul, elõtte kellett, hogy létezzen gondolatban. Az lehet, hogy a
gondolat önmagában még nem (elégséges) oka annak, hogy valamit teremtsünk,
de idõben mindenképp elõzménye, és szerintem szükséges kiváltója is.
A vitára nyitott vagyok, ha vannak ellenérveid, kérlek oszd meg.

Azzal egyetértek, hogy nem minden gondolatban létezõ dolog teremtõdik meg
(belátható idõn belül). :-)

Szõrszálat hasogatni nem ér, az emberi léptéket meghaladó dolgokról
legfeljebb közvetett megismeréssel rendelkezek, így például arra sincs
evidenciám, hogy ki gondolt elõször a Holdra, mielõtt az égre teremtette.
:-)

Üdv
Zoli