Mar a kezdet kezdeten eldontottem, hogy barmennyire talkativ vagyok,
tavol tartom magam a hozzaszolasoktol. Nem keveredek semmibe. Na de most
eljott az en idom is. Kit-nek valaszolnek ide a szomszedba. Azt irod, hogy
az ember allandoan valtozik, ahogy a kornyezete formalja. Azt irod
ZAROJELBEN!, hogy anelkul nem megy, hogy o maga ne akarna. Kedves Kit.
Errol szol az eletunk. A valtozasrol. Es nagyon is megy ez a dolog a te
akaratod nelkul is. Szanj ra idot, es gondold vegig a dolgokat. Ra fogsz
jonni es meg fogsz lepodni, mennyi fele tudajdosagod van amit masoktol
kaptal. Ugy, ahogy ajandekot kap az ember.
En az alap-problemat az emberi kapcsolatok teren abban latom, azaz a baj
ott kezdodik, hogy sajat magunkat nem szeretjuk. De azt elvarjuk masoktol,
hogy ok szeressenek. Hmmm. De meg csak nem is tiszteljuk onmagunkat. A
legtobb
ember sajat maganak hazudja a legnagyobbakat...es meg csak nem is prudsege
miat
t
teszi!
udv, a szomszedbol
|
Kedves Randizok!
Olvasva a Randi utolso nehany szamat, szeretnek egy rovid tavol keleti
bolcsesseget leirni:
En nem azert szulettem, hogy a te elvarasaidnak eleget tegyek.
Te nem azert szulettel, hogy az en elvarasaimnak eleget tegyel.
Azert szulettunk, hogy boldogok legyunk.
Hogy az eletet elvezzuk, szeretetet adjunk.
Ha talalkozunk, az csodalatos.
Ha nem, akkor nem tortent semmi.
Sok szeretettel:
Kozma Peter
|
